|
SÜKÖSD Mihály
HALOTTAK NAPJA: FELTÁMADÁS
A regény egyetlen nap krónikája (1981 november 2.) Négy terjedelmes
elbeszélésből áll, hőse négy jócskán különböző, de számára egyaránt
fontos programot tűz ki és valósít meg a jelképes és rituális értelmű
halottak napján. A Farkasréti temetőben halottaira gondolva életrajzi
és családtörténeti emlékek idéződnek fel benne, de más
sírlátogatásaira asszociálva (pl. Bem aleppói sírja kapcsán)
történelemfilozófiai kérdéseken is eltöpreng (Vérrokonság). A
Párbeszéd című második rész azt a feszült viszonyt érzékelteti
korunkbeli és történelmi példákkal, elfogulatlanságra törekvő
kommentárokkal, amely a politika és művészet, az államapparátus
hivatalnoka és a magányos munkaszoba bentlakója, az irányító és
irányított között oly gyakran létrejön. Közös vonása a Védőgyűrű és a
Seregszemle című részeknek, hogy érzékletesen jelenítik meg napjaink
elitértelmiségének tipizálható életformáját, amelyben egyesül a
szellemi értékteremtés elszánt, komoly, néha kétségbeesett akarása és
a magánszférában az önpusztító narkotikumkeresés (ital, cigaretta,
kávé, kusza szerelmi viszonyok stb) - ezek a motívumok túlságosan is
sűrűn ismétlődnek. Elbeszéléstechnikailag érdekes, hogy az idősíkok
vibráló váltakozását az igeidők használatában a nyelvtani jelen
kizárólagossága ellenpontozza: az érzéki emlékezet képekben,
jelenetekben rögzíti a valóság elemeit, az időrendet az
összefüggésekre figyelő tudat rekonstruálja. A belső meditációk és az
intellektuális párbeszédek kérdésekkel, érvekkel és ellenérvekkel
vannak teli, a szociográfia és az esszé kettős vonzásától tanúskodva. |
