SÜTŐ András

HÁROM DRÁMA

Mindhárom dráma példázat a történelmi szerep tragikus változataira.
Az első, az Egy lócsiszár virágvasárnapja Kleist világhírű elbeszélésének drámai parafrázisa, amely a nagy német romantikus hangsúlyait Sütő művészi magatartásához híven rendezi át; a kifinomult jogérzet, az igazsághoz való fanatikus ragaszkodás erősebben kapcsolódik itt a német parasztháború történetéhez, Kohlhaas Mihály harcostársai Münzer seregében keresik tovább igazságukat.

A Csillag a máglyán a reformáció születésének és kibontakozásának idején játszódik. Kálvin és Szervét személyében történelmi érvek és igazságok ütköznek meg, s a drámai példázat most a mártírium egyetemes hősiességét ismeri el történelmi érvényűnek. A harmadik színpadi mű, a

Káin és Ábel a bibliai testvérpár sorsából bontja ki a felsőbb akaratot engedelmesen elfogadó, a "realitás" törvényét tisztelő, illetve a maga szabadságérzetére, meggyőződésére és autonóm személyiségére támaszkodó "lázadó" problematikáját. S ebben már nemcsak a hatalom és személyiség konfliktusa jelenik meg a néző vagy az olvasó előtt, hanem a hatalomhoz való emberi viszonyulások különböző vetülete. Megalkuvás és ellenállás már-már ontológiai kategóriaként való ábrázolása új perspektívát nyit a dráma előtt, csak a madáchihoz hasonlítható igényességgel jut el olyan létfilozófiai kérdésig, amelyek világirodalmi rangú művekkel rokonítják Sütő alkotását. Szerkezete tekintetében a Csillag a máglyán kompozicióját idézi: a gyakorlatias Kálvin és a hit megszállotja, Szervét alakjai élednek részben újra Ádám és Éva gyermekeiben. Ábel maga a lehajtott fejű "szomorúság", örökös félelemben él, egész életstratégiája a megmaradásra, a túlélésre irányul. Káin, a felemelt fejű "oroszlánkölyök" már-már prométheuszi lázadó, jogot formál az Édenre, s anyja elbeszélései után naponta útra kel isteni célja felé. A testvérek vitája a szép Arabella körül robban ki. A viszályt tovább szítja az újabb isteni parancs: Ábelnek fel kell áldoznia Arabellát. S noha Ábel tudja, hogy ezen az úton nem követheti tovább Istenét, alázatosságból és féltékenységből mégis hajlandó volna megölni a lányt. Ebben az értelmezésben a testvérgyilkosságnak Káin igazságtétele lesz a közvetlen oka: nem nyugszik bele, hogy az Éden elvesztése után szerelméből is Ábel tömjénfüstje váljék, s megöli fivérét, "mert ha porból lettünk is: emberként meg nem maradhatunk az alázat porában".

A darabok mesterien komponált nyelvezete, jelenértelmű példázatossága, összetett, ám követhető motívumrendszere okán is a kortárs magyar irodalom e műnemének csúcsteljesítményei.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez