SZABÓ Dezső

A KÖTÉL LEGENDÁJA

A huszadik századi magyar irodalom egyik legnyugtalanabb alkotójának huszonnyolc írását tartalmazza kronologiai sorrendben a kötet. A műfajilag nehezen besorolható darabok 1912 és 1936 között születtek, s születésük egyúttal új hang, új kategória: az expresszionizmus feltűnését jelenti a kor prózairodalmában.

Szabó Dezső különös, sokszor pamfletbe, politikai röpiratba hajló elbeszélései, legalábbis az olvasmányos kötet tanúsága szerint, máig érő gondolatokat és indulatokat hordoznak. A legkorábbi írások: a Don Kisott penitencián; A lélek-mocsár; A bujdosó királyfi az első világháború szörnyű benyomásait, az igazságtalanság ellen lázadó ifjúság célkereső gyötrődéseit közvetítik. A Fordított kukker, a Tanárok együttérző emberábrázolása, hiteles lélekrajza emeli e műveket a kor legkiválóbb alkotásai közé. A fül döbbenetes személycseréje (Ivan Ivanovics és Nagy János egy véletlen kórházi ágytévesztés folytán sorsot is cserél) a háború céltalanságának elemi erejű szatírája. A tízes évek végén keletkezett Boldogság Budán, a novella és a pamflet ötvözésének jellegzetesen Szabó Dezső-i példája, nemcsak a kispolgári életformát, hanem - mindenekelőtt - a betegesen burjánzó titkos társaságokat kipellengérező gúnyirat. Hasonlóan míves megformálás, és a kommonizmus eszméinek gyülölete jellemzi a Scholtz Mihályné ítélete című novellát. Ez az utóbbi hang erősödik fel és csap át az emberiség megvetésébe A jó Isten malaca; Az Isten jó; A temető kissé hosszadalmas írásaiban. A harmincas évek terméséből két novella, a Feltámadás Makucsán és a címadó elbeszélés emelkedik ki. Tulajdonképpen mind a kettő paródia, a rendszernek és a hangadó politikai figuráinak magvas színvonalú karikatúrája.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez