SZABÓ Zoltán
SZERELMES FÖLDRAJZ
Ez az akár lírai irodalmi topográfiának is nevezhető mű egyike
irodalmunk megannyi monumentális torzójának. A szerző eredetileg úgy
gondolta, hogy bebarangolja az egész országot, ám csak az Alföld
bejárására futotta erejéből, további terveit elmosta a háború s az
utána következő évtizedek, a történelem. Maradt tehát az irodalom,
melynek Magyarországa mindig is az volt, aminek Illyés Gyula nevezte:
"haza a magasban". Csokonai, Petőfi, Kazinczy, Krúdy, Ady szemére-
szívére bízhatjuk magunkat, kalandozhatunk térben és időben, mégpedig
egy kivételesen nemes szellem értő kommentárjainak kíséretében. A kis
kötet végére érve pedig nemcsak a magyar tájak, városok ismeretéből
vizsgázhatunk le, de emberségből, hazaszeretetből és európaiságból is.
Szabó Zoltán nem tesz mást, mint ízekre szedi a verseket, s
összekapcsolja a sorokat a jól ismert tájakkal. S ettől új akusztikája
lesz a versnek, s más szemmel nézzük hazánk földjét. Bácskába
Kosztolányival megyünk, végigsétálunk a szabadkai főutcán. Hajózunk a
Dunán és a Tiszán, elmegyünk Kárpátaljára is. Útközben halljuk a
fogságból hazatérő Kazinczyt éltető tömeget, kereshetjük Kölcsey és
Juhász Gyula lába nyomát. Azután újra az Alföld: Debrecen, a város,
melyet mindenki szidott. Petőfi például nyíltan átkozta, Arany keserű
öngúnnyal gondolt vissza rá. Még eljutunk Arany szülőföldjére,
Szalontára, majd Nagyfaluba, Gesztre, egy kicsit elidőzünk Krúdyval a
Nyírségben, és sajnos, véget is ér az utazás. A további kötetek - a
dunántúli és az erdélyi - már nem készülhettek el.
|