|
SZAKONYI Károly
BOLOND MADÁR
Legújabb kori történelmünk tragédiába torkolló, máig sajgó sebeket
okozó éveit, az 1952 őszétől 1957 tavaszáig tartó időszakot idézi fel
Sámson Tamás hétköznapjain keresztül Szakonyi Károly (önéletrajzi
ihletésű) regénye. Mint annyi kortársa, Tamás is áldozatául esett egy
osztályharcos intézkedésnek: polgári származása miatt nem vették fel
az egyetemre. A jogásznak készülő fiú egy mezőgazdasági gépekkel
foglalkozó üzemben helyezkedik el, ahonnan hamarosan az egyik vidéki
megyeszékhelyre kerül a katonai behívót kapott telepvezetőt
helyettesíteni. Itt rövidesen szerelembe esik a titokzatos okok miatt
táppénzen lévő, csinos kolléganőjével, Bellával. A lány különös
kapcsolatban áll az ávéhá egyik tisztjével. Egy napon eltűnik, és az
utána nyomozó Tamást hirtelen visszahelyezik Budapestre. Új
munkahelyén megismerkedik a gyönyörű, ám férjezett kolléganőjével,
Valival. Szenvedélyes, egyre mélyülő szerelem szövődik közöttük.
Tamást zavarja a hazudozás, bujkálás, szeretne együtt élni Valival,
ezért ráveszi, hogy mondjon el férjének mindent. A rettenetesen
féltékeny férj öngyilkossággal fenyegetőzik és zsarolásával eléri,
hogy Vali vele maradjon. Tamás elmegy egy másik helyre dolgozni. Itt
közelebb kerül a munkásokhoz, elkezd politikai gyűlésekre járni.
Eltelik három év a szakítás óta, Vali elhagyja férjét, a régi szeretők
újra találkozhatnak. 1956. október 23-án randevúznak, s régi erővel
lángol fel közöttük a szerelem. Ezzel az érzéssel eltelve csatlakoznak
az újjongó, szabadságot követelő emberáradathoz. A lövöldözésektől
megriadt tömeg elsodorja őket egymástól - ezúttal végleg. Az utcai
harcokban megsebesült, lábadozó Tamás már csak egy külföldről érkezett
képeslapot őriz Valitól. |
