|
SZAKONYI Károly
TUDATOM, JÓL VAGYOK
Letisztult hangon, érett humanitással mondanak véleményt a világról
Szakonyi Károly elbeszélései. A kötetcím természetesen ironikus: a
háború idején, egy friss hulla s egy szerettei után epekedő katonafiú
szomszédságában íródik a családot megnyugtató tábori lap: Tudatom, jól
vagyok. Az írót ebben a helyzetben nem a csattanós ellentét vonzza,
hanem az emberi természet rejtelmessége, a körülmények megszokása,
vagy megszokhatatlansága, a lelki mechanizmus, amely a borzalmak
elviselését lehevővé teszi. A novellák azt kutatják, milyen az ember?
Hogyan fajul az idegennel szembeni gyanakvás gyűlölködő
agresszivitássá (Idegen a hegyen), miként lesz a menyasszonya után
hisztérikusan vágyakozó, sajnálni való kiskatonából durva, bosszúra
szomjas őrvezető ("Haditudósítások" a múltból). A fasizmus, a háború,
a személyi kultusz korabeli hadsereg élménykörét idéző, meg a szűkebb
életkörben, privát helyzetekben játszódó novellák között az emberi
lélek iránti beható érdeklődés teremt kapcsolatot. Értelmetlenül, sőt
idegenül áll egymással szemben a kiegyensúlyozott, jó szándékú
köznapiság és a szellemi, lelki izgalmak válságok modern világa (A
világ közepén), a családi életet sokáig nem leplezhető törések
szabdalják összevissza (Szép nyár), a szerelmi bonyodalmak nemcsak a
megcsalt felet és a gyereket sújtják (Anya a fiával), hanem a bújkáló,
önmaguk és a világ előtt szégyenkező szeretőket is fojtogatják,
tragédiába kergetik (Szállóvendég). A kötetben megnyilatkozik Szakonyi
szatirikus tehetsége is (Két róka; Üdülőövezet), de az alaphang a
komoly, leginkább a tények leírásával segíteni kívánó részvété. Ez
korántsem jelent engedményt a pedagógiai célzatú, didaktikus igénynek:
mindig a tények, az élethelyzetek sugallják a szerző momdandóját,
tömören, pontosan, a legjobb írásokban már-már látomásos képi
koncentráltsággal.
|
