SZALAY Károly

SZERELMES ÉVEINK

A regény az 1947-1952-es évek egyetemista világát idézi fel visszaemlékezés formájában. A lelkesedés az "új világot" építő remények és az ezt követő keserű csalódások éveit - a szerelem elvesztését.

Szalay bevált írói fogással alapozza meg a regényformát: egy Hajagos István nevű professzorhoz kéziratköteg érkezik, egy elfeledett, nyugaton élő jóbaráttól, Csarody Kristóftól. Ez a kézirat alkotja Hajagos közbevetéseivel aládúcolva a regényt. Csarody az 56-os disszidens az együtt eltöltött egyetemi évekre emlékszik vissza. Ezek az emlékek szürke jelenének kincsei. A "szerelmes éveknek" két főszereplője van: Udvardi Gabi a tündöklő fiatal lány és a politika. A lány Csarody fiatal éveinek - de talán egész életének - varázsos szerelme, a dogmatizmusba forduló politika pedig fiatalságának megrontója. A regényben felvonulnak az ötvenes évek közkeletű szimbólumai; a giccses Rákosi-szobor, a harsány, agresszív jelszavak, a személyi kultusz, az ávéhá, az agitáció, a kitelepítések. A másik oldalról pedig Füst Milán, a kitaszított festők, a megkeseredett parasztok. A remény, a bizalom egy darabig még magyarázatot talál, de a bebörtönzések, kihallgatások, kitelepítések mind láthatóbb valósága kiszárítja a lelkesedést. Udvardi Gabit kitelepítik, s Csarody minden illúzióját elveszti.

A legszomorúbb folyamat, amire a regény rámutat, az ember benső kiszáradása. Ezt olvashatjuk ki a "közreadó" Hajagos István soraiból is. Az olvasmányos regény nemcsak egy történelmi korszakra, hanem az emberi lélek buktatóira is fényt vet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez