|
SZALAY Lenke
HAJNALI SZÖKÉS
A tizennyolc éves Nóra bejelenti, hogy elhagyja szüleit.
Elhatározása arra készteti anyját, hogy visszaemlékezzen életére, s
Nóra is felidézi gyermekkorát. Vilma, az anya, fiatal lányként egy
kenyérbolt vezetője volt. Amikor huga meghalt, árván maradt lányát,
Juditot a volt sógor feleségeként ő nevelte tovább. A házasságból
saját gyermekként született Nóra. A regény második részében Nóra idézi
fel a féltestvérrel közös gyermekkort. Az emlékek alapmotívuma Judit
erőszakossága, kíméletlensége, uralkodási vágya. Pestre kerül,
felveszik az egyetemre, de abbahagyja a tanulást. Kórházban dolgozik,
itt beleszeret egy orvosba, aki nem akarja érte elhagyni feleségét és
két gyermekét, inkább disszidál 56-ban. Judit egyedül marad ugyan, de
nem akar visszamenni szüleihez. Még így, a távolból is tud győzni
vetélytársán: elcsábítja Nóra vőlegényét, a fiatal gimnáziumi tanárt.
Nóra ezért önkéntes száműzetésbe vonul: képesítés nélküli tanító lesz
egy kis faluban. Egy szép napon megjelenik hajdani vőlegénye,
bevallja, hogy csalódott Juditban, őt szereti, csak vele tudna élni.
Nóra - a mai fiatal lányok józanságával - visszautasítja közeledését,
s elhatározza, hogy végleg falun marad, s édesanyját magához hívja.
|
