SZÁNTÓ György

MOZART KUTYÁJA

Nem teljesen alaptalan az a felvetés, hogy a kép, melyen a koporsó mögött egyedül egy kutya halad, Wolgang Amadeus Mozart temetését ábrázolja; legalábbis ez ihlette meg a szerzőt regényének megírására.
A bécsi Naschmark forgatagában csatlakozik Mozarthoz a lompos, fekete kutya, hogy néma társa, hűséges barátja és őrzője legyen élete utolsó, keserves hónapjaiban. Néró tanúja lesz Mozart a mindennapi gondoktól, felesége zaklatásától és közönyétől környezett életének, megrendelői, hitelezői sürgetésének, a közvetlen és tágabb világ meg nem értésének, ellenségei, főként az olasz opera elsőbbrendűségét sikerrel hirdető udvari főzeneigazgató intrikáinak. Mindezek ellenére Mozart nem veszti el a világ szépségébe, megváltoztathatóságába vetett hitét, s írja utolsó operáját, a tisztaság, jóság diadalát hirdető zenekölteményét, a Varázsfuvolát. S írja, a titokzatos megrendelő számára, az egyszerre sürgetőbb idővel vívott harcában utolsó megrendítő művét, a Requiemet, saját halotti gyászmiséjét. A betegséggel hősiesen küszködő zeneszerző megéri még a Varázsfuvola sikerét, de már nem sokáig örülhet neki, élete befejeztetett. Utolsó útjára egyedül a kutya kíséri el, s jeltelen tömegsírba temetik az emberiség legnagyobb zeneköltőjét.
A sok életrajzi adatot tartalmazó regény értékes ismereteket közöl, kissé iskolás stílusa azonban nem válik előnyére.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez