SZÉCHENYI Zsigmond
NAHAR
A kitűnő vadász és író 1937 decemberében négyhónapos indiai
vadászútra indult feleségével - erről az útról számol be napló
formájában írott, eredetileg 1940-ben megjelent könyvében. Ekkor már
számos afrikai vadászút állt mögötte, és erős ellenérzékkel indult
Indiába, amelyek később - India nagy része akkor még maharadzsák
fennhatósága alatt állt -, s bár a kispénzű magyar arisztokratának jól
jött a pazar vendéglátás, mégis bántotta a kiskirályi udvarok talmi
fényűzése, esztelen pazarlása, kiáltó ellentéte az általános
nyomorral. Nem tudott megbarátkozni a "Kelet" szellemével és
gondolkodásmódjával sem, vadászmorálját pedig bántotta a "maharadzsa
módra" való vadászat, ahol a díszes vendégkoszorú a vadászkastély
erkélyéről bámulhatja, hogyan ejti el a díszvendég a neki tálcán
feltálalt tigrist. Útja és beszámolója így is érdekes és színes; járt
Calcuttában, Delhiben, Bombayben, több fejedelmi udvarban (Jaipur,
Mysore, Bhopal, Bikanir), vadászott tigrisre, gaur-bivalyra, lőtt
antilopokat és töméntelen víziszárnyast - s közben nyitott szemmel
járt, rengeteget látott és hallott. Könyve több mint hat évtized után
is figyelemre méltó olvasmány, könnyed, feszültségekben is sok mindent
tisztán előre látó, ma már történeti értékű útleírás, ízes nyelve és
humora a műfajban ritkaságnak számít.
|