|
SZENT ÁGOSTON
A BOLDOG ÉLETRŐL + A SZABAD AKARATRÓL
Szent Ágoston két kisebb, a filozófiatörténetekben ritkábban
emlegetett-elemzett traktátusát tartalmazza a kötet. Fontosságuk
elsősorban vallástörténeti jelentőségűnek tűnt sokáig, annak
dokumentumaiként tartották őket számon, hogy Ágoston mintegy
megelőlegezte a protestáns, elsősorban a kálvini tanokat bennük, hogy
a szabad akaratról belőlük kibomló ágostoni koncepció anticipálja
valamiképp Kálvin predestinációtanát. A teológiai, dogmatikai vita
napjainkig tart ez írások értelmezéséről, ám ennél is fontosabb, hogy
újabban mindkét írást filozófiailag is kezdték alaposabban
tanulmányozni, mert A boldog életről és A szabad akaratról
szóló munkák
nem tekinthetők kizárólagosan teológiai, főként pedig nem kegyességi
írásoknak, olvasmányoknak. Igaz ugyan, hogy sem az ágostoni
ismeretelmélet, sem az ágostoni történet-filozófia terén nem ér fel
érvényük a nagy filozófiai munkákkal, ám az ágostoni etika és
filozófiai antropológia vonatkozásában jelentőségük alig túlozható.
Abból a koncepcióból kiindulva, hogy a lélek mélyén Istennel
találkozhat a saját magába tekintő, annak folyamányaképp, hogy -
Ágoston szerint - Isten közelebb áll hozzánk, mint mi saját magunkhoz,
a két írás egészen sajátos antropológiai koncepciót nyújt, amelynek
szerves részeként szerepel az akarat szerepéről és mibenlétéről,
mindenekelőtt persze szabadságáról, (amely nagyon bonyolultan
értelmezett szabadság) szóló doktrína. A két rendkívül tömör,
összefogott írás hatalmas és jórészt elfelejtett filozófiai-teológiai
hagyományra épít, teorémáik azonban színre közvetlenül
megfeleltethetők napjaink hermeneutikai és fenomenológiai
koncepcióinak, természetesen sajátos nézőpontból és látószöggel.
|
