|
SZERB Antal
MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNET
"Nem herbáriumot adunk benne az irodalom szerelmeseinek, hanem élő
virágoskertet" - írja a bevezetőben
Makkai Sándor református
püspök. És valóban, voltaképp egyetlen hatalmas esszé ez a monográfia,
amely főképp irodalomszociológiai tagolást érvényesít, amikor
korszakolásában egyházi, főúri, nemesi, polgári korszakokat állapít
meg. A pszichológiai beleélés módszere egy egész korra vonatkozóan
kockázatos, egyetlen alkotó vizsgálatánál viszont a pusztán filozófiai
vagy tematikus elemzésnél mélyebbre vezet. Különösen
Berzsenyi,
Katona József,
Széchenyi,
Vörösmarty vagy
Ady -
tehát a heroikus alkatú írók - munkásságát taglaló esszék
gondolatfűzése példamutató és az olvasó számára rendkívül vonzó.
Ugyanakkor Szerb Antal a nemzeti irodalmat az európai
literatúra egyik szálának tekinti, s ennek kontextusában szemléli,
azzal a szándékkal, amelyet maga úgy jelölt meg: az irodalmat szeretné
az emberi szívekhez közel vinni. És ez is műve legfőbb értéke:
példaadás az olvasás rajongó szeretetére és a tudatos
értékválasztásra.
|
