|
SZERDAHELYI István
KÖLTÉSZETESZTÉTIKA
A könyv az igényes tudománynépszerűsítés feladatát igyekszik betölteni;
okfejtései világosak, követhetők, a szakmai tolvajnyelv elvontsága és
a metaforikus esszé-stílus túlzott díszessége nélkül. Három nagy
fejezetre oszlik. A költészet fogalma olyan terminusok jelentését
igyekszik tisztázni, mint a költészet, a líra, a vers. Felfogása
szerint a verset a nem-verstől "a szótagok mélységéig lehatoló
ritmikus forma" megléte különbözteti meg (a szabadvers és a
prózaköltemény szerinte nem vers). Lírainak az olyan irodalmi
alkotásokat tekinti, amelyek kizárólag vagy nagy túlsúllyal az ember
(többnyire az alkotó) belső világának, érzelmeinek ábrázolására
szorítkoznak; tehát az objektív, leíró költemények és a cselekményes
művek nem tartoznak a lírához. Végül a költészet fogalmához olyan
műveket sorol, amelyek "más művekhez képest a tartalomkifejezés
intenzívebb, tömörebb eszközeivel rendelkeznek". A Költői tartalom c.
részben egy sereg elmélet ismertetése és kritikája után a
pszichológiára és a kommunikáció-elméletre alapozott elgondolást fejt
ki. A szépirodalmi közlés feladatát abban látja, hogy "egyfelől a
közvetlen élmény jellegzetességeivel, másfelől a lényegremutatás
képességével" rendelkező ismereteket nyújtson az olvasónak, majd ezen
belül jelöli meg a költői tartalom sajátos jegyeit. A befejező rész (A
Költői forma) a költészet intenzitásnövelő formaszerkezeteinek
esztétikai sajátosságait vizsgálja, a figyelmet a költői kép és a
hangtani formák elméletére koncentrálva. Finom elemzésekben tárja fel
a költészet hangtani formaszerkezeteinek jelentőségét és funkcióját,
összehasonlítva őket a zene megfelelő alkotóelemeivel (ritmus,
melódia, harmónia stb.). Hiányt pótló, fontos munka, még akkor is, ha
a szerző lemond a látványos, önálló rendszeralkotásról, s
gondolatmenetét inkább a korábbi szakirodalom bírálatára,
megrostálására alapozza. Felhívja a figyelmet több tisztázatlan
esztétikai és poétikai kérdésre, s így hasznos viták tárgya lehet.
|
