|
A BŐBESZÉDŰ TEKNŐSBÉKA
Az ausztrál népmesék egyik fő forrása az egyes állatokkal, növényekkel és
természeti jelenségekkel való rokonságba vetett hit, a totemizmus. Ilyen mesék a
Vayamba, A teknősbéka, a gyíkok és a teknősök harcáról, vagy a
Dzsidzser-Dzsidzser, A hideg nyugati szél és A hét meamei
nővér példázatai, amelyek már az emberi élet egészére is általánosítható
mágikus tanulságokat hordoznak. Mikronézia, Melanézia és Polinézia pápua és
melanéz lakóinak fantáziáját mindenekelőtt a természet növényekre irányuló
termékenységi mágia és az ősök kultusza tölt be. A Tündérek királya című
pápua mesében a vaol nevű gyümölcs elterjesztéséért harcolnak, a Manubada
menyasszonya, a Hogyan győzte le a bátor fiú a vaddisznót és a
Kiskakas című népmesében a halászatról, a tengeri életről és a
földművelésről esik szó. Külön színt képviselnek ebben a csoportban azok a
mikronéziai darabok, amelyek az emberiség legősibb eseményei közül a
szökőárakról és a földrengésekről adnak hírt (A lélegző óriásfa; A vörösen
izzó fiú). Az indonéziai népmesék az előbbieknél fejlettebb kultúrát
tükröznek, vannak köztük példázatok (Oszd meg és uralkodj), erkölcsi
tanulságokat hordozók (A szív igazsága) és nagyon sok állattörténet,
köztük olyan kedves humorú is, mint A majom banánt szüretel, vagy A
sündisznó meg a hegy. Hátsó-India (Kambodzsa, Burma, Kasmir) népi kultúráját
a buddhizmus és a hinduizmus vallásos elképzelései alakítgatták, ugyanez
vonatkozik az indiaira is. Ezeknek a meséknek legtöbbje átdolgozásban kerül a
magyar olvasók elé. Köztük van nagyon szép legenda (Vikramáditja
legendája), ravaszkás példázat (Gazdagság és bölcsesség), vagy éppen
kalandos, a nyugatiakhoz eléggé hasonló mese (Mese a varázsgyöngyről). A
színvonalas összeállítás felnőtteknek is kellemes időtöltést kínál.
|
