FUKAR MAROK LAKOMÁJA

Keveset tudunk az észak-amerikai indiánok világáról, s még kevesebb hiteles információ, ábrázolás jut el hozzánk. E kevés közé tartozik ez a mesegyűjtemény, mely egy elszigetelten élő, s önállóságát földrajzi helyzeténél fogva sokáig őrző népcsoport, az Észak-Amerika észak-nyugati partvidékén, a Sziklás-hegység és a Csendes-óceán közötti partsávon s a partközeli szigeteken élő törzsek mítoszaival, meséivel ismertet meg. Nyugodt, legfőképpen halászatból élő indián falvakat találunk itt, melyek még egymás között is ritkán érintkeznek, lévén a közlekedés egyetlen formája a csónak. Így nem meglepő, hogy hasonló alapú, de különböző megfogalmazású történeteket lelhetünk a gyűjteményben. A tenger, a halászat központi élményük, s így a mesék figurái is gyakran csodás tengeri lények, a gyilkos bálna, vagy a kutyapofájú-lazac. A mesék európai olvasói számára legérdekesebb vonása az emberek és állatok felcserélhetőségének hite. Hiszen pl. holló ezer alakban felbukkanhat, a medvenemzetség földi hercegnőt rabol feleségnek, s gyermekei medvebőrben születnek, melyet emberek közé érve levethetnek; a megölt gyilkos bálna, s a kis halacska bőrét az emberfiú magára öltheti, s ezzel időlegesen maga is hallá válhat. Az itt élő indián törzsek legfőbb alkotásai a totemoszlopok. Többféle megfogalmazását is olvashatjuk a különféle törzsek eredetmítoszainak, az állathősök életének, s az élő totemoszlopok faragásának. Ha valaki azért olvassa e történeteket, mert közelebbről akarja megismerni a bomló törzsi szervezetet, mely éppen az osztálytársadalomba való átmenetének pillanatában jelenik meg a mesékben, haszonnal forgathatja a kis könyvet. De ha valaki csak színvonalas szórakozást, kellemes - bár nem mindig derűs - időtöltést szeretne, annak is jó szívvel ajánlom figyelmébe.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez