LELKEK A PURGATÓRIUMBAN
Nyolc halhatatlan francia kisregény.

A kisregények (és nagyobb elbeszélések) megírásuk időrendjében követik egymást. Az első - Ladayette asszony műve - 1678-ban, álnéven jelent meg. A Cléves hercegnőt, a szerelmes, de tisztességéhez a végsőkig ragaszkodó fiatalasszony történetét számos korabeli elbeszélés szakítja meg, többek között Boleyn Anna, VIII. Henrik lefejezett feleségének históriája. Ennek következtében az alaptörténet finom pszichológiája viszonylag kevéssé érvényesül. Mégis, joggal nevezik a művet az első francia regénynek.

Prévost 1731-ben írott Manon Lescaut-ja, a szép, könnyelmű címszereplő és a végsőkig szerelmes De Grieux lovag története már igazi romantikus regény. A cselekmény mozgatója a kor divatja szerint a hatalmas szenvedély, a fiatalember esztelen vágyakozása butuska és érzéki választottja iránt. Ez változtatja hihetővé elbeszélésének legvadabb fordulatait is.

Balzac: Chabert ezredese (1832) a Napoleon utáni Bourbon restauráció éveiben játszódik. Egy halottá nyilvánított katonatiszt visszaköveteli időközben férjhezment feleségétől a vagyonát. Az ügyet magáravállaló fiatal ügyvéd - Derville - megfélemlités révén már-már visszajuttatja jogos birtokába, amikor az asszony, aki megszerzett társadalmi előnyeiről nem akar lemondani, a saját - eléggé átlátszó, de célravezető, mert érzelmekre ható és emlékekre apelláló - eszközeivel visszaszerzi jogait és ezáltal volt férjét a szegényházba juttatja.

Meriméet 1843-ban készült Lelkek a purgatóriumban c. műve nem kitűnő realistaként, hanem a romantika eszközeit mesterien - és tőle szokatlanul komolyan - alkalmazó stilisztaként mutatja be. A történet - egy kicsapongó spanyol nemesi ifjú, Don Juan Moreno számos bűne és megtérése - kalandos, de a legjobb benne az, hogy mesterien fokozza az író a valószínűtlenségeket a frappáns és végül mégiscsak gúnyoros befejezésig ("Itt nyugszik a legrosszabb ember, aki valaha is élt a világon").

Flaubert: Egy jámbor lélek (1877) a kötelességeinek élő, a szolgálattevés öntudatát vallásos rajongással vállaló cselédlány élettörténete. A szürke, szorgos élet apró eseményei mögött jellegzetesen rajzolódik ki egy normandiai katolikus kisváros társadalmi környezete az 1800-as évek elején. Már ebben a novellában is érvényesül a "flauberti műgond", kifejező és tömör stílus.

Nerval: Sylevie-ja (1853) lírai novella. Az elbeszélő gyerekkorának emlékeit, tájait, kedves alakjait a közelmúlt és a jelen életképeivel váltogatja benne. A három nőalak: a falusi csipkeverőlány, Sylvie, az apácává lett kastélybeli kisasszony, Adriene és az ünnepelt színésznő, Aurélie, három életlehetőségét jelképezi. Lemondása mindháromról megmagyarázhatatlanul és nyugtalanítóan fájdalmas hangulatot teremt az egyszerű események körül.

Valles: Vándorkomédiások c. elbeszélését (1881) ma szociográfiai esettanulmánynak neveznénk. Hősét - az elbeszélőt - hatalmas, a gúnyolódás állandó célpontjául szolgáló termete, majd az erőtől dúzzadó cirkuszi artista, Rosita iránti szerelme a cirkuszosok közé juttatja. Hátborzongató - de minden fölösleges cikornya nélkül, szikár pontossággal elmondott - személyes történetét a cirkuszi élet számos apró szokásának, jellegzetességének bemutatásával egészíti ki.

A Maupassant híres elbeszélése az elsőáldozáson résztvevő nyilvánosházi lányokról szól. A Tellier ház (1881) eleven, életteli jelenetsorával, a benne szereplő nagyszámú alak jellemének pompás bemutatásával, a vaskos trágárságok és a vallásos emelkedettség pillanatainak egyazon rövid műben való tökéletes hitelű ábrázolásával valamennyi, a kötetben található kisregény fölé emelkedik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez