|
Alexandr SZOLZSENYICIN
LENIN ZÜRICHBEN
Szolzsenyicin kora ifjúságától tervezte egy hatalmas
regényben megírni, ábrázolni az 1917-es nagy októberi
forradalmat. Tervének valóra váltására 1971-től került sor,
azóta négy hatalmas kötetben (ő úgy nevezi, hogy "csomóban",
értsd csomópontban) dolgozta fel az orosz történelem alakulását
az első világháborútól 1917-ig. Az eddig megjelent művek közös
címe Vörös kerék, és az eseményeket 1917 áprilisáig követik
nyomon, addig, amíg Trockij is megérkezik Oroszországba
emigrációjából, és a pályaudvaron az ugyancsak nem régóta
otthon tartózkodó Lenin fogadja. Az egyes kötetek általában
csak tíz-húsz nap eseményanyagát közvetítik (ezért "csomók"),
méghozzá a dokumentumpróza, a történelmi esszé és -
természetesen - a szépirodalom eszközeivel egyszerre. A
hatalmas és egyedülálló vállalkozás mérhetetlenül sok szereplőt
mozgat, fiktív alakokat éppúgy, mint jelentős történelmi
személyiségeket, eredeti dokumentumokat (pl. hadijelentéseket,
újságcikkeket stb.) csakúgy beépít szövetébe, mint realista
életdarab-ábrázolásokat vagy álmokat és víziókat. E nagy műből
a szerző több nyelven is kiadta a harmadik csomó Leninre
vonatkozó, kisregény terjedelmű részleteinek egybefüggővé
alakított részt, Lenin Zürichben címmel. A most megjelent
magyar változat azonban - a szerző kívánságára és
közreműködésével - ennél jóval bővebb, bár az egész műhöz
képest természetesen nagyon is rövid, mintegy háromszáz oldalas
"kivágat". Nagy előnye az eddigi, hasonló című változatokhoz
képest, hogy a Vörös kerék mind a négy kötetéből állítja egybe
a Leninre vonatkozó részeket, önálló, önelvű regényként. A
kötet így - persze időrendi kihagyásokkal -a fontos, nem
feltétlenül a politikatörténet, hanem a nagyregény
szempontjából fontos epizódokra koncentrál, vagyis bemutatja
Lenin néhány napját 1914-ben, a háború kitörése utáni hónapban,
1916-ban, a zürichi emigrációban, valamint 1917 márciusában és
áprilisában, Pétervárott. A Lenin-portré, ami a kötetből
kibontakozik, természetesen korántsem elfogulatlan; nem túlzás
a szó: Szolzsenyicin gyűlöli Lenint. Az általa felépített
figura nevetségesen tájékozatlan, a legfontosabb eseményeket
nem hogy nem látja előre, de bekövetkezésükkor sem hiszi el
őket (a háború kitörését, a februári orosz forradalmat stb.),
mindig utólag építi be őket koncepcióiba, amelyek ostobák és
embertelenek; Lenint magát csak a hatalom, saját hatalma
érdekli, ráadásul béna, tehetetlen és irtózik minden igazi
cselekvéstől, döntéstől. A véletlen jár a kezére, valamint a
"világállapot" (az ostoba szociáldemokraták, akik nem ismerik
fel, mit is akar Lenin, a német diplomácia és vezérkar, amelyek
eszközként használják stb.). A mű ebben a redukált formában
egyetlen óriási Lenin-ellenes pamflet. A könyv nélkülözi az
eredeti mű hatalmas epikai erejét és sodrását,
emberábrázolásának tolsztoji gazdagságát és szépségét,
pamfletként azonban - épp az író izzó gyűlölete okán - a maga
módján zseniális. - Sokak érdeklődésére számíthat.
|
