TABÉRY Géza

VÉRTORONY

A Mátyás utáni történelem "sötét" éveiben játszódik a regény. Tárgya a jobbágynyomor és a zabolátlan főúri harácsolás végletes ellentéte. Hőse a nemzeti sorsfordulókat érlelő nép. Súlypontja az 1514-es parasztlázadás, bár Dózsa György nem szereplője a regénynek. A mű első része Itáliában játszódik. Látjuk Lucrezia Borgiát, Savonarola máglyahalálát és az olasz reneszánsz szokott tablóit. A magyarországi történelmi alakok közül éles kontúrt kap Bakócz Tamás és Werbőczy, leleplező világításba kerülnek a Fuggerekkel szövetkező főurak.

A regény központi alakja Fugger Katalin, az emancipált, művelt mai nőideál és egy középkori vallásos megszállott forradalmár ötvözete, a romantika valószerűtlen végleteiben tévelygő figura, ki félelem nélkül jár a bélpoklosok között, nem fogja láng és a börtönben sem hal éhen. Vakító szépségével és ragyogó eszével három nem mindennapi férfit tart bűvöletében. Tabéry freskójában a parasztlázadás: az éhség, karóbahúzás, vérfürdők és csataleírások, a középkori kínzóeszközök aprólékos ismertetése és a Fugger Katalin egzaltált alakjából áradó erotika egyetlen apokaliptikus látomássá erősödik, melyet a befejezés heppiendje sem homályosít el.
A regény - szerzőjének forradalmi indulata, tárgyismerete, humanizmusa folytán - a magyar történelem példátlan küzdelmeit több nézőpontból megismerni akaró olvasóra hat leginkább.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez