|
TÁBOR Ádám
A KÁPRÁZAT KERTJE
A szerző két előző kötete (Dánia 1982; Héraleitosz-matt 1991) után ebben a
gyűjteményben mutatkozik meg a legsokoldalúbban. Költői szemléletében
mindenekelőtt az érzéki-konkrét látást érvényesíti: "a szóba burkolózom
megszületni / alattam ég fölöttem ég / a test kávázta űr üstökös-ívén / mint
ablakon fog a halál kivetni" (Szakadság). Hat ciklusba rendezett
verskötetében Tábor Ádám a dalszerűséget (Zónaidő-ciklus) és az
elvontabb fogalmazást (Ezotér) egyaránt érvényesíti. Mottóiban sok
írót, költőt idéz, de változatos formáiban mindenekelőtt Weöres Sándor
inspiráló példája érződik. A fogalmazás közvetlensége, a szabad beszéd üdítő
lendülete, az elvont-absztrakt szemlélet egyaránt érvényesül olyan sikerült
verseiben, mint a Budapesti rubayiát, Az alany elmaradásának
esete, a Szabadtéri szabadvers, a Tábor és a Körév. |
