TAMÁS Menyhért

BALBINA

Balbina székely fiatalasszony, híre szerint büszke, betörhetetlen. Egy Komló környéki faluban lakik, s éli át a többiekkel, székelyekkel és nem székelyekkel az ötvenes évek legsúlyosabb esztendeit.

Balbinát különösen megviseli a sors, többszöri tüdőgyulladás legyengíti, a várvavárt gyermekáldás helyett az ura elhagyja. Miért marad meg mégis büszkének, törhetetlennek? Egyéni, jellemi erősség is ez, de az igazi erőt a falu közössége rejti. Balbina férje, a bányász Ágoston kaphatna lakást Komlón, de az asszony inkább a faluban marad. Nem a szokatlan városi élet riasztja, nem is az elköltözők példája, akik nem találták meg a városban azt, amit vártak tőle. A maradásra az készteti, hogy tudja: neki itt helye van. Meggyőződése, hogy a nehéz időkben még jobban össze kell tartani, bár az összetartás egy székely példa szerint olyan, mint a zsák krumpli: ha szorosan összekötik a zsák száját, jól elférnek, de amint enged a kötés, mind szerte-szét gurulnak. A múlt emléke is a helyben maradást követeli, hiszen édesapja elbeszéléseiből nagyon is jól ismeri az áttelepítésekből következő gyökértelenséget, az otthonkeresés hiábavalóságát, a bukovinai sorsot. A fiatalasszony történetét drámaivá emeli különleges egyszerűsége, belső tisztasága, igazi természetessége.

Az író nagy szeretettel ábrázolja hősét és környezetét, a portré hitelessége abból is fakad, hogy ő maga közelről ismeri ezt a világot. Nyelvezetében is tükröződik ez, szép, tiszta és ritkacsengésű szavakat, mondatokat használ, értékét őrizve és teremtve, akárcsak korábbi regényeiben.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez