TAMÁSI Áron

ÁBEL A RENGETEGBEN

Az Ábel-trilógia első része 1932-ben jelent meg először, s benne sikerült az írónak első ízben megvalósítania játékos fantáziája és a székely valóság egybeötvözéséből sajátos stílusát.

A regény főhőse, Ábel, 15 éves székely legényke, aki egy éven át erdőpásztor a Hargitán. Egyes-egyedül kell megbirkóznia a zord időjárással, saját félelmével és az emberi rosszasággal, de nem hagyja magát: furfanggal, leleménnyel küzd meg sorsával. Állandóan tevékenykedik: ügyesen árulja a rábízott fát, a talált ágyúgolyókkal vihart támaszt (a vihar által kidöntött fa az övé!), a szükség megtanítja az ártatlan, magamentő füllentésre, könyvei, a nagynéha felbukkanó emberek, magányát oldó állatai (egy kecske, Bolha kutya, egy tyúk) elmélkedésre késztetik, Az élet iskoláját járja, s belegondol a szegény emberek sorsába.
Robinsonságának nyugodt napjait az emberi gonoszság dúlja fel. A mindenre képes Fuszulán hamis papírok segítségével becsapja, ingyen szállítja el az ölbe rakott fákat. Ábel okossága, diplomáciája már-már csodát tesz Fuszulánnal, amikor megérkezik a dúvadszerű Surgyelán, a fatolvaj elfogására a vadonba vezényelt csendőr. Surgyelán áldozatául esik a tyúk, majd a kecske, s a sasmadárral való küzdelemben a Bolha kutya félszeme is odalesz. Ábel azonban végül is győzedelmeskedik, de az egy év leteltével befejezi a pásztorságot, s Bolha kutyával együtt elindul a város felé. Apja kérdésére, hogy miért oda, azt feleli: azért, hogy megkeressük a testvéremet, Káint, aki okozza nekünk Ábeleknek a rosszat. A székely népi mesevilágot idéző nagyszerű regény az 1955-ös, Tamási által "nagy gonddal csiszolgatott" kiadás szövegével jelent meg, minden olvasónak ajánlható.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez