|
TAMÁSI Áron
A három részesre tervezett regényes önéletrajzi mű első kötete.
Szíves kalauzként Székelyföldre, időben a század elejére viszi el az
olvasót, szülőföldjére, a Nyikó völgy Farkaslakára. Megismerkedünk a
falu keletkezésének legendájával, a környező községekkel, a székelyek
eredetével, majd az író őseivel, akik a többi székely család életét
példázzák. Gyűrkőznek a sovány földdel, őrzik egy zárt világ
hagyományait, de minden nemzedékükben akad valaki, aki kiemelkedik; a
nép követeként kiröppen a világba. A könyv az első emlékezetes
betegségtől a kiröppenésig, az elemi iskola végéig mutatja be hősét.
Gyermekkori csínyek, szorongások, ráeszmélések mögül kirajzolódik a
felnőtteket kritikával szemlélő, a munkát korán megtanuló és jókedvvel
végző kisfiú embersége. Megelevenedik az anya "szenvedő s mégis derűs
tekintete", az apa "komoly és értelemben díszes arca", de nem
hiányoznak a család és a falu életének komor, nehéz pillanatait
felidéző oldalak sem. Néha úgy tűnik, hogy az emlékezés megszépíti a
valóságot, mégis teljes világot rajzol az író, melynek a tisztesség, a
szabadságszeretet, a szorgalom és a kövek alól is virágot hajtó remény
az alapja. Tamási művészetében az idealizáló-szimbolizáló művek után a
Bölcső és bagoly fordulatot jelent a realizmus irányában. A székely
valóság sokoldalúan hű rajzával, a gyermekkori élményekhez hozzáadva a
felnőtt tapasztalatát, magával ragadó társadalmi regényt teremtett,
amely lírával átszőtt önvallomás és vallomás is egyben. A szülőföld és
a gyermekkor napfényes-árnyékos világában a szerző művészetének
rejtett forrásaira bukkanhatunk. Nyelvi fordulataiból, stílusából
elénk tárul a székely nép észjárása, lelkisége; összegezve kapjuk
mindazt, amit a népköltészettől és az útra bocsátó közösségtől kapott.
|
