|
A SEMMI KÉZ
Tandori "renoméja" és olvasottsága egyre nagyobb,. A Semmi Kéz című
kötet anyagát a Vagy majdnem az kötet óta írt költemények alkotják.
Tartalmilag nagyon kompakt a versvilág tematikája: a saját grafikáival
tagolt ciklusokban a költő szeretett lényeinek, madarainak agóniája és
pusztulása, illetőleg Tandori évek óta tartó európai csavargásának, egy
művész-clochard bolyongásainak, lóversenyek, szállók helyszíneit
megelevenítő, nyers és ugyanakkor filozofikus élményei, gondolatai adják a
versek tárgykörének alapjait. A jóval korábban és a közelmúltban
kidolgozott változatos formavilág szólaltatja meg ezt sokféle regiszteren:
nagyon klasszikus formájú, míves költemények, a beszéd darabosságát,
döccenőit is formai komponenssé tevő "prózaversek", valamint - ahogyan egy
cikluscím találóan mondja: Rongyszőnyegtoldalékok, vagyis olyan
kisformák (dal, haíku stb.), amelyek a kései Arany János melankóliáját és a
weöresi lírai "rongyszőnyegezését" egyaránt az emlékezetbe idézhetik. A
címadó vers - ez a létezés és elmúlás misztikumait ídéző darab -, valamint
a kötetet lezáró párverse (A Semmi Kéz - Egy fél szárny)
valószínűleg a mai magyar költészet antológiaverseihez fog tartozni. A
kötet anyagába kitűnően illeszkedik a költő feleségének, Tandori Ágnesnek
Pipike című prózai írása: itt az asszony Tandoriék világtalan verebe és egy
vak árus asszony ismerősük kapcsán a látás, az otthonosságban,
barátságban életre kapó csonkaság históriájáról mond el nagyon fontos
dolgokat. Nagy játékosság és mély - nemegyszer nagyon szomorú - bölcsesség
járja át a kötet darabjait.
|
