|
KÍSÉRTETKÉNT A KRISZTINÁN
Tandori sok-sok művel bizonyította az elmúlt évtizedekben, hogy a
létezés "teljességébe veti bele magát"; és azt is, hogy a teljességérzés és
egész-érzés tapasztalata a ponttá, gesztussá zsugorodó jelszerűségtől a
tárgyi részletességig, a kiterjesztett nyelvhasználatig sokféle formát
ölthet munkásságában. Az elmúlt évek során a rövidprózában, a személyesen
csapongó tárca műfajában lelt új kifejezési formára. Ezek az írásai napi-
és hetilapok hasábjain láttak napvilágot. Közülük válogatta e kötet
írásait, úgy szerkesztvén őket egybe - a korábbi könyvek kompozíciós
rendjét idézve -, hogy három költeményt iktatott a prózák sorozatába. Ezzel
nyit, ezzel felez és zár. "Megérkezés helybe" - a moccanatlanság és
feszített dinamika, váltás és futás kontrasztos vetületei uralkodnak
valamennyi írásban, a motívumkészlet ismétlődései az állandóságra, a
helyváltoztatás, az összefüggések, evidenciák kapcsolódásai az
időben-térben folyó életvágtára utalnak. Akárcsak az egyik kulcsélmény
többszörös levetítésben előkerülő képe, amelyet "Am Hof-érzés"-nek nevez az
író: egy forró bécsi délutánon, egy pályaudvar melletti tér padján megélt
unalomnak az abszurd teljessége és teltsége (Am Hof). Úgy érzi
"minden egyszerre van"; a gyerek- és felnőttkor sorsdöntő eseményei és a
bécsi, londoni, párizsi, skóciai, írországi utak furcsa konstellációi
kapcsolódnak össze (Ma meg ma volt ma). A balkáni háború hírei a
bombatalálattól roskadó ház képét idézik, a több éve halott madár - Szpéró
- viszont mintha "örökké élne" a hajnalcsillag képében. A lóversenyzés
világa egyre kevésbé a kinti pályákon ad nyerési lehetőséget, inkább a
fogadóirodák monitorjain izgul a nevek sugallta rejtélyes esélyek
kimenetelén. Wittgenstein, akit csak Wittiként emleget, turnézik vele
(Witti és vidékünk), s hívévé szegődött egy kaliforniai
zenészcsapatnak: a "4 Non Blondes" dalai utazásain éppúgy vele járnak
(Ayr Mail), mint az otthon még élő madarak dolgai. Szakadatlan a
munka is, a fordítás folyamatos gályarabsága az utazások során sem szakad
meg - kopog az írógépe az idegen földön bérelt szállodai szobákban... Az én
titokzatos inkognitójával van valósan és kísértetként jelen - a
Krisztinában, Budán, bécsi tér padján vagy egy londoni parkban.
Szellemalakok, kapcsolatok, vonatkozások, emlékek serege jár mindig vele -
helyben és távol. Egyre szikárabban vállalja a sors személyes lemondásait,
elbúcsúzva az ivástól (7000), lesoványodva, a sorssal és a létezés
egyetemes tragikumával szembenézve, eleven, könnyed játékosság jegyében
fogalmazva meg az elmondhatót. Saját rajzai illusztrálják a könyvet. Tán
kevesekhez szól, de nekik sokat mond.
|
