|
(Szerk.: TILLMANN J. A.)
A KÉSŐÚJKOR JÓZANSÁGA I.
A kétkötetes tanulmánykötet első darabja a jelenkori természettudományi és
technikai kutatások bölcseleti alapkérdéseit feszegeti. A késő újkor
"tudáskígyójá"-nak terjeszkedése, a scientizmus eluralkodása - az emberiség
létét fenyegetve - kritikus határhoz érkezett. A tudományos élet hatalmas
szervezetei, a tudás "bürokratái" és kivételezett kaszthoz tartozó
letéteményesei veszélyekkel terhes felfedezések garmadáját adják a világnak.
A csernobili katasztrófa csak egy a figyelmeztető, riasztó jelek közül, a
fizika, a biológia számos újdonsága személy- és életellenes létállapotok
sorát idézheti elő. A gyűjtemény (amelynek vezető szerzői angol, amerikai és
német tudományfilozófusok) a tudományfejlődés általános horizontjait
rajzolja meg először. A "kutatás szabadsága" a közjó, a morál általános
kérdéseibe ütközik, s a tudásszomj mint az emberi szellem eredendően adott
tulajdonsága nem jogosít fel korlátok nélküliségre - erre figyelmeztet Hans
Jonas tanulmánya (A kutatás szabadsága és a közjó). Az újkor kezdeteitől a
szellem diadalmeneteként értékelődött a tudományos fejlődés, ennek
romanticizmusa kerül e század során kritikai fénybe (Martin Heidegger, Peter
Koslowski írásaiban). A tudomány határvidékein című második rész a kémia, a
fizika, a biológia legújabb fejlődési tendenciáinak korlátait, erkölcsi és
financiális határait vonja meg. Két könyvrészlet, Fritjof Capra, illetve
Brian Easlea műveiből (mindkettő magas szintű ismeretterjesztő szakmunka) a
descarti, newtoni fordulattól tekinti át az emberiség természetképének
bővülését, a tudományos ideologikum új mítoszait, továbbá javaslatokat
találhatunk egy újfajta tudományos oktatási módszer kialakítására is. - Az
"olvasókönyv" elsősorban bölcsész hajlamú, de természettudományi műveltségű
olvasóknak való.
|
