|
John Ronald Reuel TOLKIEN
AZ ELVESZETT MESÉK KÖNYVE II.
Az elveszett mesék könyvének második kötete szerves folytatása
és kiegészítése az elsőnek. Annak elveit, felépítésmódját
követi, és mint az, ez is átmenet a Tolkien-szövegközlések,
kiadások, és a Tolkien-filológia között, ezúttal kissé
erősebben a második válfaj felé mozdulva el. Hat kiegészítő
mesét tartalmaz: olyanokat is, amelyek teljesen újak, olyanokat
is, amelyekből később a szerző más műveibe beillesztett
részeket, és olyanokat is, amelyek már ismert és kiadott
Tolkien-művek "elágazásai", a végső koncepcióba ilyen vagy
olyan okokból nem illő epizódjai, alfejezetei stb. Tekintettel
arra, hogy Tolkien mesevilága évtizedeken át alakult, módosult,
érlelődött, a most közölt mesék megkívánják a jegyzetapparátust
is, a szövegkritikai módosításokat is. E jegyezetek terjedelme
a mostani kötetben lényegesen nagyobb, mint az előzőkben,
elsősorban arra utalnak, hogy a mese (Tinúviel meséje; Turambar
és Foalókë; Gondolin bukása; A Nauglafring; Eärendel meséje;
Eriol, avagy Alfwine története és a mesék vége) hol helyezkedik
el az életműben, mikor keletkezett, melyik másik mesékhez
készült, honnan vette hozzá a szereplőket, azok hol
helyezkednek el a mesék tolkieni kozmoszában, illetve arra,
hogy a szerkesztő milyen változtatásokat volt kénytelen tenni a
nevek, tájak, események és tárgyak neveiben, elhelyezkedésében.
Miként Az elveszett mesék könyvének első kötete, ez a második
is elsősorban - a Tolkien műveit ismerők kedves olvasmányának
ígérkezik, ám feltehető, hogy inkább csak azok látnak majd
neki, akik maguk is el tudják helyezni a meséket a rendszerben.
|
