Alekszej TOLSZTOJ

ELSŐ PÉTER

I. Péter 1689-től 1725-ig tartó uralkodása alatt erőteljes reformokkal a "bizáncias", tehetetlen, anarchiába fulladt országot európai nagyhatalommá teszi, fejlődésének új irányt szab. Ha kell véres kegyetlen eszközökkel: a hol pártjára álló, hol ellene forduló sztrelec zsoldosokat például száz számra nyakaztatja le a Vörös Téren. Bojárokat, nemeseket adóztat meg, kifejleszti a kereskedelmet, németeket, hollandokat csalogat udvarába. Hajókat építtet, álruhában bejárja Nyugat-Európát, maga is számos mesterséget tanul meg, újmódi szokásokat vezet be - udvaroncainak ruházatát, szokásait is át akarja alakítani. Az ország tengeri, kereskedelmi hatalmát a balti vidék megszerzésével biztosítja - kezdeti vereségek után sem csügged el, végül is legyőzi a svédeket Poltavánál, Narvánál. Elhatározza: új fővárost alapít; százezreket terelnek a Néva mocsaraiba Pétervárt felépíteni. Az író - alapos forrástanulmányokra építve regényét - a cár életét gyermekkorától követi nyomon az 1700-as évek elejéig, egyúttal széles társadalmi körképet is rajzol. Péter egyéniségében és a nagyszámú mellékalakban a tragikus ellentmondásokat ábrázolja: kicsapongás és vad indulatok, barbár naivitás és fékevesztett erőszakosság közegében tör át a civilizáció, az értelem rendteremtő szándéka.

Tolsztoj kivételes átéléssel idézi fel a kor levegőjét, nyelvét, szellemét, a 18. század végén élt emberek gondolkodásmódját, az orosz történelem nagy sorsfordulóját. Ebben a művében érződik leginkább színes stílusa, a klasszikus orosz irodalomra támaszkodó epikus elbeszélő készsége, a tájat, embereket, eseményeket elevenen láttató leírótehetsége. A háromrészes mű befejezetlen maradt - a torzó azonban korrajznak, gondolatébresztő életrajzi regénynek egyaránt teljes értékű.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez