Alekszej Nikolajevics TOLSZTOJ

GOLGOTA

A trilógia (Nővérek; Ezerkilencszáztizennyolc; Borús reggel) az orosz történelem legnehezebb időszakában, a forradalom embertformáló, küzdelmekkel teli éveiben vizsgálja az értelmiség útkeresését, a tisztább élet lehetőségének buktatókkal teli útját. A középpontban két nővér, Kátya és Dása Bulagin állnak, akik jómódú polgári családban nőttek fel, apjuk a cári rendszer feltétlen híve. Ebből a környezetből sodródnak az első világháború s a forradalom viharába, amelyben többnyire magányosan, szenvedések árán formálódnak, tisztulnak meg, s lesznek az új élet aktív részeseivé. A regény másik két szereplője a nővérekhez tartozó két férfi. Tyelegin és Roscsin, akik szintén megjárják a buktatókkal, tévutakkal teli formálódás tisztítótüzét.

Tolsztoj a trilógia második és harmadik kötetében már egy új embertípust állít a középpontba: az első kötet enervált entellektüeljeit munkások és parasztok váltják fel, s megismerjük heroikus küzdelmüket, melyet a forradalom győzelméért, illetve megvédéséért folytattak. A trilógia végén Dása és Tyelegin, Kátya és Roscsin egy tisztább és emberibb élet reményében indulnak tovább.
Tolsztoj ebben a művében a forradalom és a polgárháború iszonyatos küzdelmeinek állít maradandó, szép emléket.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez