|
Lev TOLSZTOJ
FELTÁMADÁS
A zseniális orosz alkotó egyik legnagyobb műve szinte
enciklopédikus teljességgel tartalmazza az öreg Tolsztoj erkölcsi és
politikai nézeteit. A regény nagymértékben hozzájárult az író
kiközösítéséhez az ortodox görögkeleti egyházból. Nyehljudov herceg
esküdtszéki tárgyaláson szembekerül egy parasztlánnyal, akit valaha ő
csábított el. A lányt a nyomor rossz útra kényszerítette.
Nyilvánosházba került, s a bíróság gyilkossággal vádolja. Ártatlansága
kiderül. Formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik.
Nyehljudovban fölébred a bűntudat. Mindent elkövet az ítélet
megváltoztatásáért. Amikor törekvése meghiúsul, követi a szibériai
száműzetésébe. Vezeklésül feleségül akarja venni. Tolsztojnak - aki
önmagát rajzolja Nyehljudov alakjában - a hiábavaló küzdelem az
igazságügyi szervek embertelen közönye ellen, és a fogolykaraván
szibériai útja szolgál keretül a századvégi orosz élet szörnyűségeinek
bemutatására. Nyehljudov baráti körének pályafutása példa a hatalomra
kerültek magatartására: fiatalkorukban demokratikus eszméket
hirdetnek, de amikor ők kerülnek vezető állásokba, ugyanúgy elnyomják
a népet, mint elődeik. Az egyháznak minden szava képmutatás, a
krisztusi egyenlőség és egyszerűség tanának arculcsapása. A társadalom
jómódban és szabadlábon élő tagjai közönnyel nézik, hogyan fosztják
meg embertársaikat emberi jogaiktól felfogásuk miatt, vagy azért, mert
csak a törvények áthágása árán szerezhetik meg a betevő falatot. A
társadalmi igazságtalanság bemutatása ellenére a regény mégsem
nyomasztó olvasmány. Alaphangját az ember erkölcsi értékeibe, az
egyszerű emberek jóságába vetett hit adja meg, s az hogy a gonosz
elleni harc egyetlen eszköze az erkölcsi tökéletesedés.
|
