Lev TOLSZTOJ

HÁBORÚ ÉS BÉKE

Tolsztoj eredetileg a dekabrista összeesküvésről akart könyvet írni, de anyaggyűjtés közben visszatért a napóleoni háborúk korához. Így alakult át műve a honvédő orosz nép eposzává. A regény eszmeiségét leginkább a három főalak képviseli. Pierre Bezuhov Tolsztoj eszmei fejlődését tükrözi; Andrej herceg a hamis eszményeket követő, majd magára találó orosz nemes figurája; Natasa alakjában az írót a lány természetessége, a néphez való közelsége vonzotta. A regényben benne van az egész 19. század eleji orosz élet: az író pazar bőséggel, hitelesen mutatja be az egész cári udvart, az arisztokrata szalonokat, a csatatereket, a béke és a háború világát, s nemcsak a főalakjait dolgozta ki aprólékos gonddal, hanem a közel ötszáz epizódfigurát is szemléletesen állította az olvasó elé. A mű szerkezetét meghatározza, hogy az egyes sorsok párhuzamosan futnak, majd bizonyos csomópontokban találkoznak. Tolsztoj különös gonddal figyeli az emberi lét örök mozzanatait: születés-szerelem-halál.

A Háború és béke közösségi, családi, szerelmi, társasági, háborús regény egyszerre, természeti idillt és véres történelmet, lírát és filozófiát foglal magába: az egyetemes irodalom kivételes alkotása.
Nyelve az orosz klasszikus próza csúcspontja: tömör, láttató, plasztikus; rendkívül pontos és tömör leírásokra törekszik.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez