TÓTH Árpád

TÓTH ÁRPÁD KÖLTEMÉNYEI ÉS FORDÍTÁSAI

Tóth Árpádot magától értetődően szokás azok közé sorolni, akik a magyar líra szemlélet-, hang-, és formaváltásának forradalmát a század elején véghezvitték. Kevesen tudják, hogy nem szerepelt a Holnap antológiában, nem publikált a Nyugat előfutárainak tekintett folyóiratokban, de még magában a Nyugatban is csak az első évfolyam vége felé bukkant fel - akkor viszont rögtön teljes költői vértezetben. Verseiről életében is, halála után is mindig ugyanazt mondják értékelői: szelíd, finom, érzékeny, halk, borongós. Ezek a jelzők bár közhelyszerűek, igazak, ám azt nem érzékeltetik, hogy Tóth Árpád a maga csendes, szinte észrevétlen modorában a század első évtizedeinek tárgyi világát, megváltozott valóságát emelte be a poézisba, ahogy verseiben lírai tényezőként bukkan fel a telefon, a villamos, a rádió, a trafikoslány vagy a lakbér.

Összetéveszthetetlenül egyéni hangja különösen akkor válik szembeőtlővé, ha melankóliában, borongós, világfájdalmas alapélményben rokonait, Komjáthy Jenőt, Reviczky Gyulát mellé állítjuk: a Tóth Árpád-i magány és enerváltság elődeiéhez képest modern és zaklatott. Költészete mégis harmonikus egész, belső törések nélküli; pályakezdésétől utolsó verséig gazdagodik, mélyül a hangja, keserűbb és szemérmesebb lesz, de alapjában véve nem változik. Klasszikus darabjai (Az új tavaszra; Esti sugárkoszorú; Április; Elégia egy rekettyebokorhoz; Hajnali szerenád; Lélektől lélekig) valószínűleg mindig is helyet kapnak a legszebb magyar versek gyűjteményeiben. Tóth Árpád-problémákat az irodalomtörténet tulajdonképpen sosem ismert, kivéve talán az ötvenes évek végének azt a halva született kísérletét, hogy a költészete nem éppen csúcspontjának számító, Az új Isten című vers ürügyén "forradalmat előkészítő, nagy költészetté" minősítsék 1918-19-ben írott műveit, s az életművet ebből magyarázzák. Támadások Tóth Árpádot sohasem érték, s még aki paródiát írt róla, Karinthy Frigyes is azt vallotta, hogy "egy kedves és szuggesztív, meleg művészettel igazolt modor hatott meg. Megszerettem finom fájdalmait és szordínós szavait".

Rövidre szabott életének terméséből minden mű fontos, mint ahogy fordításai is vérbeli Tóth Árpád-i alkotások. Épp ezért sajnálatos, hogy ez a kiadás (Bp. Unikornis 1994) lemond a töredékek, például a Holdkóros apród története közléséről, valamint az időközben megtalált tréfás rögtönzésekről, amelyek a világfájdalmas költő egyoldalú képét kissé módosították. Épp így hiányolhatjuk összesen nyolc darab, mintegy kétívnyi novelláját is, melyek félreérthetetlenül a költő Tóth Árpád alkotásai.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez