TÓTH Zoltán
A VAKOK KÉPZETVILÁGA
Tóth Zoltán gyógypedagógus, bölcsészdoktor 1919-től az Ifjú Vakok
Intézetét vezette, majd 1924-től 1940-ig a Gyógypedagógiai Tanárképző
Főiskola nemzetközi hírű igazgatója volt. Tanulmányát A vakok
képzetvilága címmel 1927-ben írta, s bár abban az időben már százéves
múltra tekintett vissza a vakok oktatása, könyve sokáig
szemléletformáló hatással bírt nemcsak Magyarországon, de külföldön
is. Tanulmányában kifejtett, s a gyakorlatban is alkalmazott legfőbb
alapelve szerint - mivel a vakon születetteknek a tárgyak jelentős
részéről nem valós, hanem csak verbális, szóbeli elképzelésük lehet -
a vak gyerekekkel foglalkozó gyógypedagógus legfőbb feladata az, hogy
tanítványainak mindent a kezébe adjon, érzékeltessen. De ezen a
szakmai alapelven túlmenően rámutat a vakok lelki életének minőségbeli
sajátosságaira, a vakok és látók lelki élete közötti különbségre is,
azzal a céllal, hogy "...a vakokat gyógyítva-nevelő irányzat számára
megfelelő érveket szolgáltasson". Meggyőződése volt, hogy
gyógypedagógiai védelmük csak olyan oktatási rendszerben lesz
lehetséges, amely "...a gyógyítva-nevelői munkásság számára kínálkozó
és a lelki élet területén is nagymértékben található hibák,
rendellenességek és fogyatékosságok javítására törekszik". A több mint
ötven évvel ezelőtt született gondolatait érdemes megismerniük - a
pszichológia és gyógypedagógia területén dolgozó mai utódoknak is.
|