TÖRÖK Imre

KEDVES LOVAKRÓL, FURCSA EMBEREKRŐL

Az ajánlás tanúsága szerint Kellér Andor sokszor buzdította a szerzőt könyvének megírására. Az ezernyi színes történetet olvasva megértjük a biztatást, hiszen Török Imre bizonyára roppant színesen, izgalmasan anekdotázik fehér asztal mellett régi idők tűnt árnyairól. Azonban más a fehér asztal és más a fehér papír. A papír, illetve az olvasó nehezen viseli a csapongást, terhesnek érzi az egy-egy szó, alak, színhely apropóján szerteszét indázó sztoritömeget.

A kötet írásai négy tematikus ciklusba soroltan követik egymást. A kötet címével megegyező első rész hősei között találjuk a lókedvelő Eötvös Lorándot, Miss Rose-t, az istállótulajdonossá, futtatóvá avanzsált főúri kurtizánt, dr. Rosenberg Gyulát, a "keménykezű jogtanácsost". Körülöttük ezernyi lóidomár, zsoké, fennhéjázó nagyúr és letört egzisztencia. Valamennyi - legalábbis az író szerint - furcsa, bogaras, megszállott vagy éppen dörzsölt figura, etikus embert nehéz közöttük felfedezni. Az Urak - "díszmagyar" nélkül cím alatt csupa-csupa "leleplező" portrét találunk. Megtudjuk Festetics Tasziló hercegről, hogy ő volt az "utolsó feudális főúr", aztán számos anekdotát olvashatunk a Csekonicsokról, Batthyány Elemérről, Horthy Miklósról. Cifra históriákat tudunk meg Bécs, a császárváros és a környező üdülőhelyek prominens urairól is. A "legcifrább" a "mayerlingi tragédia" új változata: Rudolf trónörökös nem lett öngyilkos, hanem agyonverték. Az utolsó részben - Pest-budai körséták 1914 előtt - régi pesti kávéházakba kukkantunk be, s a régi főváros számos közismert főuráról, írójáról, művészéről, pincéréről olvashatunk különös történeteket. Az olvasmányos pletykagyűjtemény bizonyára érdekelni fogja a monarchianosztalgiára érzékeny olvasókat.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez