|
TÖRÖK Sándor
EGY KIS KERTET SZERETTEM VOLNA
"Egy kis kertet szerettem volna" - sóhajt a szerző, s rezignáltan
hozzáteszi, hogy már biztosan nem lesz kertje. Vigasztalásként írta
ezt a könyvet, hogy beszámoljon arról, mégis mi mindent összegyűjtött
életében. Köveket gyűjtött, kavicsot, tollat és végül embereket,
barátokat. S minden tárgy, minden egyes barát, ismerős jó néhány
történetre, eseményre emlékezteti, amelyeket most az olvasó
gyönyörködtetésére, okulására beleírt ebbe a könyvbe. Az utak szépek
című első részben vázolja könyvének koncepcióját, emlékezik
gyermekkora városára, Fogarasra, "elmondja" George Janes-t, életre
tanító mesterét, felemlegeti Goethét, édesanyját. Minden ember furcsa
ember címűben az írókról, az íráshoz való viszonyáról szól. Beszámol
arról, hogy 1947-48-ban a Rádióban az ünnepi posta című műsorban az
általa megszólaltatott világhírességek mit nyilatkoztak az emberiség
legégetőbb, többnyire úgynevezett végső kérdéseiről. Túlcsorduló
szeretettel és a szörnyű időket is humorral láttató emberséggel
emlékezik a "megmentőkre", akik a háború utolsó hónapjaiban életüket
abszolút természetességgel kockáztatva segítettek átvészenli a poklot.
Halálom után címmel áttételesen értekezik a végsőről, s az olvasóra
bízza, hogy maga fogalmazza meg, mi a halál. A Válogatott témáim című
részben eddig meg nem írt, de izgató; elgondolt, kívánt, szándékolt
művek témáját pendíti meg, s számos a már említett körkérdésre
beérkezett híresember-válaszokat közöl. A Gyerekek cím alatt
gyermektörténetek sorakoznak kifogyhatatlan gazdagságban. Nagyon
érdekesek azok a történetek, amelyeket További adatok az emberhez cím
alatt találunk. Nemcsak a korra jellemzők ezek a megtörtént esetek,
hanem az író humanizmusára is. A kitűnő könyv emlékezésre,
vizsgálódásra készteti olvasóját.
|
