UJPÉTERY Elemér

VÉGÁLLOMÁS LISSZABON

Ujpétery Elemér megírta a magyar királyi külügy szolgálatában eltöltött éveinek eseményeit. Ifjú korától kezdve tudatosan készült a külügyi pályára, már 26 éves korában (1937-ben) a Magyar Királyi Külügyminisztérium alkalmazottja lett. Ettől kezdve egyenesen ívelt karrierje: 1938-tól Imrédy Béla miniszterelnök külügyi személyi titkára, majd Csáky István külügyminiszter személyi titkára, 1939-től Teleki és a külügyminisztérium között összekötő titkár. 1941-ben kinevezik a külügyi kultúrális osztály helyettes vezetőjévé. Beosztásai révén jelen van a kor nagy nemzetközi szerződéseinek születésénél, részt vesz az első és a második bécsi döntés előkészítésében, képviseli a magyar revíziós külpolitikát Olaszországban és Németországban. 1942-ben a lisszaboni magyar királyi követségre helyezik. 1944 október 15-én megalakul a Szálasi-kormány, ezt nem ismeri el, ezért távollétében halálra ítélik. 1945-ben felajánlja szolgálatait az új magyar kormánynak, de az nem tart rá igényt, s ezzel külügyi pályafutása véget is ér. A visszaemlékezésen kívül a közölt dokumentumok, levelek igazolják, hogy ifjú korától kezdve pályafutásának végéig kitartott alapelvei mellett.

A dokumentumokban gazdag, nyelvi igényességgel megírt memoár bepillantást nyújt a háború előtti és alatti diplomáciába, a résztvevő leírása az események mögött meghúzódó indítékokra, determináló tényezőkre is igyekszik rámutatni. A kötet minden érdekessége ellenére hiányérzetet kelt az olvasóban, legjobban egy történeti értékű tanulmány kívánkozna a végére, mely az emlékező pontatlanságait és szubjektív megnyilatkozásait legalább is vitatná. Elsősorban a magyar történelem e korszaka iránt érdeklődő, kellő kritikai érzékkel rendelkező olvasóknak ajánlanám a kötetet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez