UNGVÁRI Tamás

A TORINÓI SZEMFEDŐ

Luris Sándor fotóművész, aki a háború alatt részt vett a francia ellenállásban, s az ötvenes évek Magyarországán éveket töltött börtönben éppen emiatt, rehabilitálása után visszatér Franciaországba, a régi harcok színhelyére. Felkeresi az egykori bajtársakat, akik - remekül "elsajátítva" a kispolgári életformát - már nem is emlékeztetnek régi énjükre. Luris talajtalanul, sodródva az eseményekkel, szinte akaratlanul kerül egy kínos, már-már krimiszerű esemény középpontjába. Egy régi bajtársuk története nyomán indul el, hogy lefényképezze azt a Torinóban őrzött ereklyét, mely állítólag Krisztus testét takarta. E körül a gyolcsdarabka körül nagy viharok dúltak: hol elismerték, hol hamisítványnak tartották, de hozzáférni lehetetlen volt. Luris izgalmas kalandok sorozata után eléri célját - mely végül értelmetlen, ostoba módon mégsem valósulhat meg: fényképezőgépéből bőrruhás fiatalok húzzák ki a vagyont érő filmet, s ráadásul még alaposan meg is verik.
Ungvári regénye több síkot mutat: a főhős emlékezete és a jelen gyakran keresztezik egymást, s a történetet gyakran szakítják meg nem túl fontos, de mutatós epizódok (Picasso születésnapi fogadása, néhány hálószoba-jelenet), néha az az érzésünk, hogy az író néhány hatásos jelenet kedvéért szívesen áldozta fel könyve szerkezeti egységét.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez