UNGVÁRI Tamás

AHASVÉRUS ÉS SHYLOCK

A kötet szerzője tudatosan teszi idézőjelbe a "zsidókérdés" fogalmát, véleménye szerint az emancipáció után Magyarországon nem létezett elkülönült gazdasági vagy politikai közösségként zsidóság, amely ráadásul "önazonosságából is csak archaikus foszlányokat őrzött meg", így a vele kapcsolatos kérdések tulajdonképpen álkérdések. Mivel a magyarországi zsidóság - miként a németországi is - a legasszimiláltabbak közé tartozott, a holocaustban való elpusztításuk a botrányon belül külön is botrány. De a szerző nem csak ennek a botránynak és gyalázatnak ered a nyomába. A kötet tulajdonképpen a magyarországi zsidóság helyzetének elemzése, részletesebben a reformkor óta, de kitekintéssel a középkori gyökerekre is. Ungvári Tamás azt vizsgálja - elsősorban történeti források és eszmetörténeti kútfők alapján -, hogy milyen kép alakult ki a hazai zsidóságról a magyar történelem különböző korszakaiban, hogyan határozták meg a zsidót politikusok és "ideológusok", történészek, társadalomtudósok és miként rajzolták meg alakjukat, a vele kapcsolatos valós és tévképzeteket, mítoszokat és rágalmakat, előítéleteket és anti-előítéleteket az írók, az irodalom. A szerző igen alaposan elmélyed a hazai zsidóság történetében, igazán otthon azonban akkor van, amikor - többek közt - Széchenyi és Kossuth, Eötvös és Szekfű Gyula, Babits és Ady, Németh László vagy Bibó zsidóság-képét, zsidóság- koncepcióját vallatja, vagy arról szól, hogy a magyar regény történetében milyen zsidó hősökre lelhet az olvasó, majd arról, hogy ezt az irodalmi hozadékot miként lehet érteni és értékelni.
Ungvári műve tudományos alaposságú, de szépírói eszközökkel is élő nagyesszé. A benne fejtegetett problémák, a "kérdés" sajnálatos aktualitása miatt is - a könyv széles körök érdeklődésére számíthat.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez