UNGVÁRI Tamás
AHASVÉRUS ÉS SHYLOCK
A kötet szerzője tudatosan teszi idézőjelbe a "zsidókérdés"
fogalmát, véleménye szerint az emancipáció után Magyarországon
nem létezett elkülönült gazdasági vagy politikai közösségként
zsidóság, amely ráadásul "önazonosságából is csak archaikus
foszlányokat őrzött meg", így a vele kapcsolatos kérdések
tulajdonképpen álkérdések. Mivel a magyarországi zsidóság -
miként a németországi is - a legasszimiláltabbak közé
tartozott, a holocaustban való elpusztításuk a botrányon belül
külön is botrány. De a szerző nem csak ennek a botránynak és
gyalázatnak ered a nyomába. A kötet tulajdonképpen a
magyarországi zsidóság helyzetének elemzése, részletesebben a
reformkor óta, de kitekintéssel a középkori gyökerekre is.
Ungvári Tamás azt vizsgálja - elsősorban történeti források és
eszmetörténeti kútfők alapján -, hogy milyen kép alakult ki a
hazai zsidóságról a magyar történelem különböző korszakaiban,
hogyan határozták meg a zsidót politikusok és "ideológusok",
történészek, társadalomtudósok és miként rajzolták meg
alakjukat, a vele kapcsolatos valós és tévképzeteket,
mítoszokat és rágalmakat, előítéleteket és anti-előítéleteket
az írók, az irodalom. A szerző igen alaposan elmélyed a hazai
zsidóság történetében, igazán otthon azonban akkor van, amikor
- többek közt - Széchenyi és Kossuth, Eötvös és Szekfű Gyula,
Babits és Ady, Németh László vagy Bibó zsidóság-képét, zsidóság-
koncepcióját vallatja, vagy arról szól, hogy a magyar regény
történetében milyen zsidó hősökre lelhet az olvasó, majd arról,
hogy ezt az irodalmi hozadékot miként lehet érteni és
értékelni. |