|
UNGVÁRNÉMETI TÓTH László
NÁRCISZ VAGY A' GYILKOS ÖNN-SZERETET
Majd százkilencven esztendeje, 1816-ban jelent meg először, és mindezideig
utoljára Ungvárnémeti Tóth László antik témájú színműve, a Nárcisz, vagy
a' gyilkos önn-szeretet. Csupán az Ungvárnémetit újrafelfedező Weöres
Sándor közölt egy hosszabb részt
Psyché
című művében a darabból. A mű rejtélyessége, homályba burkolódzó értelme már
a kortársak számára is megközelíthetetlenné tette ezt az allegorikus
alkotást, mely tárgyát
Ovidius
Átváltozásaiból
meríti. A későbbi, elsősorban romantikus indíttatású irodalomtörténeti
gondolkodás a Nárciszt - melyet Kazinczy "görög tragédiánk"-nak nevezett -
egy letűnőben lévő ízlés, a neoklasszicizmus műfaji hagyományaihoz igazodó,
másodvonalbeli tragédiaként emlegette. Hermann Zoltán most ezen a több
szempontból máig tovább élő szemléleten kíván változtatni, amikor az eredeti
nyomdaképet megtartó, de javított szövegű, ízléses kiadás formájában az
olvasóközönség elé bocsátja a mű teljes szövegét, kiegészítve Ungvárnémeti
Glossáinak a drámára vonatkozó megjegyzéseivel, valamint saját
filológiai jegyzeteivel. A textológiai előszóval ellátott szövegkiadást
Hermann Zoltán egy hosszabb, önálló tanulmánnyal is megtoldotta. Ebben
rávilágít Ungvárnémeti drámájának recepciótörténeti ellentmondásaira,
miközben rámutat, ez a különös mű képes volt ráerőltetni a maga
olvasáskontextusait a recepciótörténetre, ami nagy mértékben gátolta, és
bizonyos szempontból gátolja ma is a Nárcisz és az egész életmű
kanonizációját. Hermann Zoltán szerint ugyanis e tragédia éppenséggel a
18-19. század fordulóján lezajló, és a poétika, valamint az olvasásmódok
alakulására egyaránt kiható változások metaszövege kívánt lenni. |
