|
John UPDIKE
NYÚLCIPŐ
A kitűnő amerikai író 1960-ban egyik első sikerét aratta ezzel a művével.
Angol címe "Fuss, nyúl!", ami így közvetlenebbül vonatkozik a főszereplőre:
Harry Angstromra. A Pennsylvania államban élő, 26 éves, 190 centi magas,
egykoron kitűnő kosárlabdást ugyanis a középiskolában Nyúlnak becézték - és
csúfolták. A - külső és lelki kalandokkal egyaránt kínzóan, veszélyesen
zsúfolt - történet elején vidáman kosárlabdázik a fiúkkal. Egy óra múlva
azonban vége van ennek a könnyed testmozgásnak.
Otthon terhes felesége, a tv-mániás és alkoholista Junice - mint
hosszú ideje mindig - elviselhetetlen butaságban és tompaságban - fogadja.
Harry, a Nyúl ahelyett, hogy kétéves kisfiát hazavinné szüleitől, kocsiját
Délnek fordítja, és egész éjszaka utazik. Ez az eltső menekülési kísértete,
de ez csak nyitánya a továbbiaknak. Noha visszatér a városba, nem megy
haza, hanem két hónapig együtt él egy Ruth Leonard nevű, könnyűvérű
lánnyal, aki állapotos is lesz tőle. Mikor feleségének kislánya születik,
visszatér családjához, de viszonyuk csakhamar megint elromlik. Egy
elviselhetetlen éjszakán újra elmegy. Alkoholista felesége ismét berúg, és a
csecsemőt a vízzel teli fürdőkádba ejti. Harry ezt csak másnap tudja meg.
Végigszenvedi kislánya temetését, de a végéről már elrohan, és újra Ruthhoz
fordul, aki - annak ellenére, hogy Harry otthagyta - meg akarja tartani a
gyerekét. Ez az önmagában véve is sok, keserűen váratlan fordulatot
tartalmazó témavázlat azonban a mű valódi értékéből mit
sem képes visszaadni. Az értékek az iró kivételes tehetségének és az ezzel
együtt megnyilvánuló lírai világlátásnak lépten-nyomon egyesülő
bizonyítékai. Sok szereplőt vonultat fel, egyetlen mondat után valamennyi
alak megelevenül, hogy a későbbiekben minél több szégyenteljes vagy
elismerésre méltó tulajdonságot bontson ki magából. Félelmetesen tud emberi
helyzeteket megjeleníteni: valamennyi ilyen mozzanat az első szavaktól
kezdve reményt keltő vagy előre elborzasztó végkifejletet előlegez.
Kíméletlen az őszintesége: úgy bizonyítja be hőse bűneinek súlyát,
önáimításainak ártatlan kegyetlenségét, hogy szétválaszthatatlanul
összefonja környezetének kicsinyességével, elképzeléseinek hiábavaló jó
szándékával, tettei eredményének lehangoló embertelenségével. Mindezek
mögött pedig kibontakozik - fokozatosan, de egyre nyugtalanítóbban- az író
arcképe. Olyan emberé ez, aki szenved a világtól, de maga is tudatosan
hozzájárul a benne eluralkodó kínokhoz; aki megérti életét, de úgy, hogy
egyre védtelenebbül hatol előre kérdőjeleinek rengetegében. Updike ezt az
átélőképességet regénye időtartamára maradéktalanul hősének, Harrynak adta
át.
|
