|
Leon URIS
MEGHALSZ, TENGERÉSZ!
Az amerikai tengerészgyalogság második világháborús küzdelmeinek
emléket állító regény személyes tapasztalatokon, a valóságban átélt
eseményeken alapszik (az író önkéntesként szolgált a hadsereg
elit alakulatánál). A történet az újoncok bevonulásával kezdődik.
Mark, a veterán őrmester kétségbeesetten szemléli a fegyvernemére
biztosan szégyent hozó, vegyes társaságot, akiből neki kell
szuperkatonákat faragni. A feladat nehéz, hiszen az egyszerű farmer,
Brown; a texasi csirkefogó, Gray; az intellektuel Hodgkiss; Zvanski, a
lengyel; a baltimore-i gimnazista, Forrester; a mexikói Gomez; Ragyogó
Világítótorony, a navajó indián, vagy Andy Hookans, a svéd favágó,
mind-mind egyéniség, más és másféle ember. A hajnali fél öttől este
tízig tartó alapkiképzés bemutatása mellett és közben
megismerkedhetünk mindegyikük egyéni sorsával, családi hátterével,
életfelfogásával is. Idővel kitűnő híradósegység szerveződik ezekből a
nagyon is különböző emberekből, akik Huxley ezredes legnagyobb örömére
az Új-Zelandi, majd új-Kaledoniai éles gyakorlatozások során és a
japánok elleni öldöklő, kegyetlen harcokban igazi kollektívává
kovácsolódnak. Fokozatosan eltűnnek a köztük lévő különbségek;
bajtársaikkal vállvetve, egymást segítve harcoló, hazájukért küzdő, a
mások minden problémájában osztozó, igazi hőssé formálja őket a
háború. Az utolsó, dicsőséges bevetést alig néhányan élik túl, de
hősiességük emlékét hűségesen őrzik a szerencsés megmenekültek.
|
