|
VÁCI Mihály
UTAZÁS BÜROKRONÉZIÁBAN
Húsz esztendőn át írta a költő e posztumusz kötet verseit, az
ötvenes évek elejéről valók az első vázlatok, egyes epizódjai viszont
már-már a hetvenes-nyolcvanas évek kóros jelenségeit idézik. A
Bürokronéziában tett kalandozás természetesen nem összefüggő
történetben jelenik meg, mert bár a verseket az alaphang rokon
jellege, sőt a lírai megjelenítés torzító effektusainak azonossága is
összeköti, a cím nem térbeli és időbeli utazást jelöl. A Bürokronézia
verseinek konkrét világa maga is vázlatosan utal csak színhelyre és
időpontra: a versek elsősorban a rossz beidegződéseket, a
szocializmuson belül kitermelődött ellentéteket, a torz magatartásformákat
teszik metsző gúny tárgyává, a társadalmi ellentmondásoknak
az emberi szemléletben és viselkedésben megnyilvánuló jeleit
térképezik fel a líra eszközeivel, "szisztematikus" görbe tükörben
láttatják a torz jelenségeket. A megsemmisítő gúny, a szarkazmus
vázlatos szinképet hoz létre nemcsak a téma, de a műfajváltozatok
tekintetében is. Lírai fohász és gunyorosan "mozgósító" bevezetés
(Elrettentő útrahívás; Nekibuzdító), ironikus-patetikus múltidézés,
végletekig eltorzító tabló (A bürokrata pantheon) és szarkasztikus
portré (A bürokrácia temetése) jelzi azokat a kereteket amelyek közt bő
változatossággal oszlik meg a költői indulat. Rendre más-más vers
idézi fel az értekezletmániát, a hozzászólás rítusát, a gépies
szavazásokat majd - talán a kötet legjobb darabjaiban - egy közös Imát
a rendelethez. A friss ritmusú, jambikus, keresztrímes versformák
lendületessé, határozottá teszik a lírai közlést, mindazonáltal számos
vers tanúskodik kidolgozatlanságról, a gúny és az irónia olykor
egyazon darabon belül csap át publicisztikus dühbe, indulatba.
|
