|
SÁNTA KUTYA
Vámos Miklós legújabb regénye főszereplőjének Schelle Évának a sorsa az
egész, huszadik századon átível. A monarchiabeli sváb falucskában fölcseperedő
kislányt nagyszülei Ópapa és Róza nánó nevelik, akik Vucának becézik. Amikor
az alig ötesztendős Vuca rádöbben, hogy apja meghalt, édesanyja pedig elhagyta
- a teljes igazságot azonban csak felnőtt fejjel tudja meg -, egyetlen igaz
barátja a nagyszülők elől bújtatott kisegér lesz. Későbbi élete során is
társai lesznek a kicsiny állatok, "akikkel" magányában beszélgetni tud. Az
időközben Évává érett fiatalasszony ugyanis gyakorta beszél magáról egyes szám
harmadik személyben, és többnyire kedvenc kis állatkáiával, gyíkkal hangyával,
kutyával beszélget, osztja meg gondolatait. Schelle Éva életének eseményeit a
történelem mozgatja, és bár tiszta, naiv lélekkel sohasem akar részt venni a
történelem alakításában, mégsem kerülheti ki. Éva csak egyet akar, szeretni és
szeretve lenni, ám úgy tűnik föl - habár végül kilencvenkét esztendőt él meg -
ez az életben a legnehezebb. Okos és eszes lány, aki telefonkezelői vizsgát
tesz, majd ápolónőnek tanul és közben barátnője, a polgári családból származó
Ditke révén értelmiségi körökbe is bekerül. Sokat olvas, Adyt és József
Attilát, németül és angolul is beszél, mindamellett a magyar nyelvet is
igencsak választékosan használja. Az Ópapájától sokszor hallott közmondás
"hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát" egész életének mottója
lesz, és valahányszor "sánta kutyázna", mindig eszébe jutnak a később
megtagadott nagyszülő szavai. Ám, hogy mi az igazság, azt sokszor maga az
időközben Soltira magyarosított nevű Éva sem tudja. Férfiakkal való
kapcsolataiban többnyire csalatkoznia kell, és eközben durván és gátlástalanul
megtapossa az élet. Első férjéről nem sokkal a házasságkötés után kiderül,
hogy valójában képtelen a szerelmi életre, sőt később még az is világossá
válik, hogy Kádár Andor a fiúkat szereti. Ám Éva megbocsát, és beleszeret Tóth
Józsefbe, akitől gyermeke lesz, Dénes, azaz Dönike, aki értelmet, erőt és
gyönyörüséget ad mindennapjainak. Későbbi élete során még három férfival köti
össze sorsát, mindegyiket igaz szerelemmel szereti, ám amikor 1956-ban a
kamasz Dönike disszidál, akkor valami megszakad benne. Éva börtönbe kerül,
mert a forradalom alatt szerelmese kérésére híreket olvasott be a rádióban,
amikor kiszabadul, a lassan terebélyesedő skizofrénia jegyeit tapasztalja
magán, és az orvosok is ezzel szembesítik. Ám ő soha nem adja föl, és a fiával
együtt disszidált barátnőjével, Ditkével, aki a hatvanas években hazatér
Magyarországra, együtt élik le hátralévő öreg napjaikat, várva, hogy Dönike
mikor látogat haza. A regény fejezetcímeinek (Imádkoztam; Gondolkodtam;
Alakultam; Zümmögtem; Sajnáltam; Álmodtam; Görnyedtem; ?) kezdőbetűiből
IGAZSÁG? szó áll össze, ám hogy hányféle igazság létezik, ezt Schelle
Éva tudhatja igazán, ő azonban egész élete folyamán egyetlen igazsághoz
ragaszkodott: becsületben, embernek maradni. |
