|
VARGA Rudolf
Harminc év verseit tartalmazza a kötet, ám az olvasó végig azt
érezheti, egyetlen hatalmas indulatkitörés, egyetlen folyamatos -
önmagának persze százszor ellentmondó - vallomást olvasva. A szerző
szinte sohasem egyetlen költeményt épít fel, mindig csak folytatja,
illetve újra- és újrakezdi kiáltozásait, hogy így és itt ez nem élet,
mert elvész a tartás, a jellem, a becsület, és semmi más nincs, ami
elegendő lehetne, amivel beérhetnénk. Ő legalábbis nem éri be semmivel
és senkivel. Ez az indulat, ez a megszállottság, ez a metafizikai
örökelégedetlenség élteti verseit (Elvitt; Távmondat I.; Vigyázva
lépek; Negatív; Hódolat a patkánykirálynak; Hová jutunk? stb.)
|
