|
VAS István
VÁLOGATOTT VERSEI
Vas István Radnóti Miklós talán legjobb barátja, a Nyugat
ún. harmadik nemzedékének egyik legjelentősebb, nemzedéktársaitól
poétikájában is, életpályában is igen sokban eltérő, önálló úton
járó alkotója volt. Az avantgárd, Kassák bűvöletében indult
költőként, hogy azután igen hamar (elsősorban talán Illyés Gyula
és a klasszikus magyar líra hatására) az elsők egyike legyen, aki
hangot és irányzatot váltott, az avantgárdtól a klasszikus
modernség felé fordult, hogy azután minden belső érés és
elmélyülés ellenére (vagy épp ennek következtében) meg is
maradjon ennél a ma is aktuális poétikánál. Míg nemzedéktársai
sokszor a mítoszok és irracionálék felé fordultak, Vas
hangsúlyozottan a racionalitás, a "józan ész" költője volt és
maradt. Verseinek igazi szépségét nem versbeszédének
dekorativitása, zeneisége, ritmikai bravúrjai vagy a szürrealitás
(ill. a szecesszió) felé fordulása, hanem a minden józanságon,
linearitáson átütő mélyrétegek, kompozicionális sajátosságok,
racionalizált érzelmi töltés és bölcseleti konnotációk adják
(Levél a szabadságról; Szeptemberi jegyzetek; Teréz körúti
elégia; Óda az észhez; Rapszódia a hűségről; Velázques Vénusza;
Párbeszéd két ismeretlen között; Oroszlán stb.). A válogatott
kötetet szerkesztő Várady Szabolcs Vas István életművének egyik
legjobb ismerője, összeállítása szinte tökéletes, mert nem hagy
ki egyetlen igazán jelentős és jellemző Vas István-verset sem,
valamint "ívével" érzékeltetni tudja a költő megtett útját,
pályájának, fejlődésének alakulását. Ebben a könyvben pontosan
tükröződik, amire a költő Vas István 1932-ben megjelent első
kötete, az Őszi rombolás versei óta - előbb ösztönösen,
később tudatosan - törekedett: a személyiség emberi és költői
sorsát ábrázoló versek sorozatából kirajzolódó, lírai életregény.
Annak az embernek a nyomvonala, aki "nem hátrált meg gyáván a
harc elől, mit kínál végzete, de önmagához végig hű maradván,
kicsiny erővel szembeszállt vele, s már természettől nem volt épp
kemény, bús elszántsággal megmaradt helyén" (Verseim
megjelenésére). S öt évtized alatt, az "ómódi modernség"
hangján, azaz a költészet hagyományos formáihoz mindig
ragaszkodva, és a köznapi beszéd szavaival, fordulataival élve
(mint Eliot, Kavafisz vagy Szabó Lőrinc), összetéveszthetetlenül
egyéni költői világot teremtett. |
