Jules VERNE

KÉTÉVI VAKÁCIÓ

Egy jónevű Új-Zéland-i nevelőintézet tizenöt, vakációra készülődő növendékével a fedélzetén éjszaka elszabadul a kikötőből a "Sloughi" nevű vitorlás. Az álmából fölébredő különböző nemzetiségű gyerek és kiskamasz hajóját az orkán játékszerként sodorja a messzeségbe, s az elemek tombolása közepette a megrongálódott hajó egy lakatlan szigeten ér partot. A bajban gyorsan összekovácsolódott kis közösség számot vet a ténnyel, egyelőre reményük sem lehet a hazatérésre, így hosszas tartózkodásra rendezkednek be a szigeten. Nyári vakációjuk kétévire nyúlik, miközben rengeteg - férfipróbáló kalandot élnek át. Vernének ez a regénye lényegében két korábbi - ugyancsak sikerült és ismert - művének fő motívumát szövi össze.
A rejtelmes sziget olyan robinzonád, amely arról szól, hogyan teremti újra - sok tudással és mégtöbb leleménnyel - szinte a semmiből a civilizáció önmagát, hogyan áll helyt a leglehetetlenebb körülmények között az okos és fegyelmezett, ám szabadlelkű polgár. A Kétévi vakáció annyiban különbözik ettől, hogy itt gyerekek és nem felnőttek szervezik újjá életüket, és nem is egészen a maguk képességére hagyatkozva, hiszen a partra sodródott hajóból kimenthetik a civilizált élet nélkülözhetetlen kellékeit. A konfliktust éppen a civilizációs ártalom okozza: a túlhajtott nemzeti büszkeség, a szűklátókörű nacionalizmus. Ezt a motívumot Verne - szinte paródiába illő humorral - a Hector Servadacban dolgozta ki. A körülményekhez képest biztonságban és kényelemben élő gyerekek között elkezdődik a nemzeti hovatartozás szerinti rivalizálás, különösen a vezérválasztás okoz gondot.... Az önnálló életteremtés és a tudatos-hasznos élet robinzonádba oltott fejlődés- és nevelődésregényét persze színezik a romantika kelléktárából vett események is.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez