Jules VERNE

STORITZ VILMOS TITKA

A nagy francia mesélőnek ez a kései, posztumusz megjelenésű könyve sok tekintetben elüt az életmű ismert darabjaitól. A rejtélyes história a 18. század utolsó harmadában játszódik, holott Verne többnyire a maga korába, az 1800-as évek második felébe helyezte regényei cselekményét. Továbbá a Storitz Vilmos titka egyike kevés számú Magyarországon játszódó munkáinak. De azért rí ki leginkább az élemtű egészéből, mert olyan fantáziadús történet, amelyben nem tartotta fönn a későbbi megvalósíthatóság esélyét sem.
A Párizsban élő Vidal Henry levelet kap öccsétől, a dél-magyarországi Zimonyban tartózkodó Márktól, hogy keresse föl őt a Duna-parti városban, mert nősülni készül; a gyönyörű és kedves, jóravaló Radvánszky Máriát kívánja oltárhoz vezetni. Henry boldogan készülődik a nagy útra, de felhőtlen örömét beárnyékolja egy véletlenül tudomására jutott eset: Radvánszky Máriának korábban volt egy kikosarazott német kérője, a már elhunyt híres kémikus, Storitz Ottó fia, Vilmos, aki az elutasítás ellenére is időről időre zaklatja a boldog házasságra készülő fiatalokat. Amikor Henry megérkezik Zimonyba, igen meleg fogadtatásban részesül, a Radvánszky család szinte a tenyerén hordozza; látszólag minden rendben van, közeleg az esküvő napja, mindenki nagy örömmel készülödik a nagy eseményre. Ám az előkészületeket furcsa, józan ésszel megmagyarázhatatlan események zavarják meg, példáúl az eljegyzési bálon láthatatlan kezek a vendégek szeme láttára elviszik Mária mirtuszkoszorúját és összetépik virágcsokrát. A gyanú hamar a kikosarazott kérőre, Storitz Vilmosra terelődik, és a botrány rejtélyét is megfejtik a városi rendőrkapitány segítségével: Storitz apja annak idején fölfedezett egy láthatatlanná tevő folyadékot, s a fia ennek segítségével - azaz láthatatlanul - garázdálkodik a Radvánszky-házban és városban, mindenki legnagyobb megbotránkozására. Storitz megakadályozza az esküvőt a templomban, azután "eltünteti" az idegileg összeroppant Máriát is. Radvánszkyék, a Vidal testvérek és a rendőrség fölveszik a harcot a láthatatlan Storitzcal, miközben a földühödött zimonyiak fölgyújtják a fiatal német vegyész házát. A történet végén minden jóra fordul: Storitz a halála percében visszanyeri emberi alakját, Mária is előkerül, Radvánszkyék pedig megsemmisítik a láthatatlanná tevő vegyszert, hogy soha többé ne okozhasson bajt senkinek. A H. G. Wells A láthatatlan embere előtt írott regényében Verne e fantasztikus hatású vegyszeren kívül nem ír különösebb technikai-tudományos elemről; inkább egy múltszázadias, mérsékelten hátborzongató thrillert olvashatunk. Viszont nagy kedvvel beszél a magyarokról (főképp a magyaros vendégszeretetről), elismerően szól Pest-Buda szépségéről, a magyar nemzet nemes tulajdonságairól, a magyar történelem hősi küzdelmeiről.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez