Francois VILLON

ÖSSZES VERSEI

A középkor költészeti hagyományait elvető, s a személyes jellegű, reneszánsz líra előfutárának tekinthető költő, korának nagy lázadója kalandos életutat futott be. A többször is börtönbe zárt, majd pedig halálra ítélt, ám a kötél elől száműzetéssel megmenekülő Villon világlátásának középpontjában a feudalizmus erkölcseivel való szembenállás, meg az éteri tisztaság égre tekintő imádata áll, amelyekhez szorosan kapcsolódik a zabolátlan életöröm és a kínzó bűntudat állandó váltakozásából fakadó meghasonlottság érzése. A szerelemről és a halálról szóló eruptív líra sorai ma is egy ellentéteken hányódó, ám a sorsával merészen szembenéző költő megindító vallomásaiként hatnak.

Balladáinak nem ismerjük pontos keletkezési idejét, de mindegyik egy-egy korabeli élethelyzet művészi rögzítése. Költői tevékenységét már az iskolában, retorikai tanulmányai során megkezdte. Tízsoros és tíz szótagú illetve nyolcsoros és nyolc szótagú balladákat írt, s hol a Szentírás egyes gondolatai, hol közmondások, hol pedig saját tapasztalatai nyomán verselte meg az elmúlás hangulatait, az ifjúság tüzét, Párizs tarka világát: szegényeket és gazdagokat, nyugtalan lelkének nyugalomvágyát. Bújdosásainak a "kagylós" életének éveiben szerezte azokat a "bandanyelvű" balladákat, melyekben hasznos tanácsokkal inti óvatosságra gonosztevő társait, "bulák buliján bulizó" s "balhés murikra" bukó cimboráit.

Testamentuma, a Nagy Testamentum több mint kétezer sora egész életének, keserves tapasztalatainak összefoglalása, valóságos költői számadás, nyolcsoros, nyolc szótagú strófákban. Az első negyven versszakban mindenekelőtt átkot szór a rabtartó orléánsi püspökre, kifejezi háláját a szabadító király iránt, majd hol bánkódva, hol indulatosan, hol már-már lázadozva számot ad azokról az okokról, amelyek végül a rossz útra vezették. A halál rettenetével zárul le ez a rész, hogy azután régebben írt balladáinak beiktatásával, a következő negyven strófában újabb tűnődésekkel figyelmeztesse olvasóit az illanó élet fájdalmaira és örömeire. Csak a nyolcvanadik versszakban kezdi meg a végrendelkezés korabeli szabályai szerint való keresztvetést, s ezután a Kis Testamentum mintájára a hagyatkozást. Utolsó művei közül az Akasztottak Balladája, a Négysoros az emberi együttérzés igényét, s a bajokon győzedelmeskedő emberi szellem felmagasztulását hirdeti. Villon a középkor hagyományaiból reneszánsz jellegű személyes lírát teremtett.

Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, de főként József Attila fordításai, s Villon ihletésű versei, továbbá Faludi György átköltése révén a magyar értelmiség tiltakozó irodalmi hősévé, a paraszti betyárok s a kispolgári Kakuk Marci atyafiává vált. Sok versét átültette Vas István is, de a teljes életművet a 60-as évek közepén Mészöly Dezső fordította le.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez