|
Mika WALTARI
A KÍNAI CICA
Mika Waltari világszerte történelmi regények szerzőjeként él az
olvasók tudatában, ezért ez a kötet, amely az író meséinek gyűjteménye,
akár szenzációnak is tekinthető. A meseíró Waltari persze egészen különös
jelenség. Legtöbb társával ellentétben az író nem a népmesék irodalmasított
válfaját műveli, meséi egészen eredetiek és különösek, sem a
Grimm-típusúakkal nem mutatnak semmiféle rokonságot, sem a német
romantika Tieck- vagy Hauff-féle válfajával nem rokoníthatók,
de távol állnak az angol nonszensz mesék világától is. Némileg talán
Andersenhez állnak legközelebb, elsősorban azért, mert üdén,
váratlanul keverednek bennük a fantasztikus meseszereplők (patkánykirályok,
lusta óriások, szociális gondozó kutyák és világjáró macskák stb.) és a
mindennapi, hangsúlyozottan kispolgári szereplők és jelenetek, jelenségek
(a Szajnában soha halat nem fogó horgászok, a filmnéző, szenzációra vágyó
közönség, az ébresztőóra berregésére ébredő hivatalnokok stb.). Az igazán
eredeti azonban e mesében e két - merőben ellentétes - világ szerves
egymásba növesztése, keverése, a folytonos oszcillálás e két világ közt és
a szinte permanens síkváltás (Legenda a fehér virágról; Mese Rózsaorca
hercegnőről; A Kínai Cica; A gonosz szemű férfi stb.). Különösen
gazdagok e mesék öncélú csodákban, minden didakszistól, tanulságtól mentes,
váratlan eseményekben és figurákban. Van bizonyos szecessziós jellegük is,
dekoratívak és meglepően-váratlanul kacskaringósak. A meséket természetesen
gyerekek is élvezettel hallgathatják, elsősorban azonban felnőtt olvasóknak
valók.
|
