Mika WALTARI

SZERENCSÉS FÉLIX

Meghökkentő történettel indul Mika Waltari kisregénye: egy alacsony, nyápic és félős kisember - leküzdve minden félénkségét, felkészülve arra is, hogy jól megverik (e célból szemüvegét már előre a zsebébe csúsztatja, nehogy összetörjön) - odamegy egy részeg óriáshoz, egy minden jel szerint durva és közönséges halkereskedőhöz, és közli vele, hogy bűnei megbocsáttatnak, ha maga is úgy akarja. Ki küldte, miért küldte, miképp vált az isteni üzenet, az evangélium tolmácsává, hirdetőjévé, arról egy szó sem esik a mű elején. A furcsa kis "hős", Félix azonban teljesíti a küldetést, és hirdeti a bűnök bocsánatát mindenkinek: tudósoknak és prostituáltaknak, egyszerű embereknek és a gonosz látszólagos megtestesítőinek.
Modern legenda, egy új "apostolok cselekedetei" Mika Waltari műve, amelyben azonban nemcsak az érdekes, hogy a "hír" miként ver gyökeret, miként változtatja meg szinte mindenki életét, akihez - Félix révén - az eljut, de az is, sőt elsősorban talán éppen az, hogy miként teszi e hírverés magát Félixet boldoggá, "szerencséssé". Mert azzá teszi, ha nem is a szó közkeletű, mindennapi értelmében. Az evangélium nem úgy hoz szerencsét, mint egy sikeres üzlet, kívülálló tán azt is vélhetné, hogy éppen nagyon is szerencsétlenné, boldogtalanná teszi apostolát. A regény címe mégis igaz (és hogy mennyire és milyen értelemben, az csak a regény végén derül ki), Félix valóban szerencsés. Meghatóan szép, a szó mélyebb értelmében igaz történet a Szerencsés Félixé.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez