Mika WALTARI

SZINUHE

A finn regényíró az ókori keletre viszi el olvasóit. Szinuhe, a fáraó barátja és orvosa beszéli el életének eseményben bővelkedő, fordulatos történetét. Szavai nyomán megelevenedik előttünk az akkori nagyvárosok, Théba, Babilon, Kréta lüktető világa, feltárulnak a fáraó arany házának titkai és a kikötőnegyedek sikátorainak élete.

Szinuhe nyitott szemmel jár a fény és nyomor közepette. Látja az elnyomottak görnyedező hátát, hallja a hatalomért vívott öldöklő harcokban az emberek halálhörgését. Életére kezdettől fogva egy súlyos rejtély nehezedik, mely magányossá teszi, és sok keserű tapasztalata után még magányosabb lesz. De a végső kétségbeeséstől megóvja mély humanizmusa, s ez ad neki erőt, hogy minden tudásával egy ellenséges, értetlen világban az igazságot szolgálja. Az író főhősével, az emberi mélységeket és magasságokat megjárt óegyiptomi orvossal azonosulva amellett az Ekhnaton fáraó mellett tört lándzsát, aki igazi szabadságot kínáló panteista eszméket hirdetett az individuális érdekeket képviselő, a népet manipuláló, harácsoló papsággal szemben, és aki kétségbeesett makacssággal küzdött olyan világ megvalósításáért, melyben nem számít a származás, a bőr színe és a vallás. Szinuhe-Waltari kénytelen volt belátni, hogy az Ekhnaton-fáraók mindig megbuknak, mert ahogyan az ember azelőtt sem változott, nem változik meg a jövőben sem. A Szinuhe alapgondolata az, hogy figyelmeztessen az ideológiák veszélyességére: tulajdonképpen semmi sem okozott nagyobb pusztításokat az emberiség történelmében, mint azok a jószándékú emberek, azok az idealisták, akik egész népeket, egész vallási közösségeket döntöttek romlásba.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez